Van a családunkban egy első választó. A most húszéves lány először szavazott tavasszal, az országgyűlési választásokon, majd elment az uniósra is, most pedig készül október 12-re, amikor a helyi ügyek jövőjéről dönt a fülke magányában. Tudatos. Az élet minden területén.

Ő maga választotta ki, melyik középiskolában tölt el négy évet, milyen területen képzeli el a jövőjét. Önállóan kreál süteményeket, ha beszélgetünk, mindenhez van egy-két építő hozzáfűzése. Bevallom, néha irigykedve nézek rá, adakozhatna a tudatosságából egy keveset.
Mi más generáció vagyunk, vagy ahogy nagyanyáink mondogatták: „Bezzeg az én időmben!” Valóban, most nincs világháború, sem ’56, nincs éhínség, megkapunk mindent, amire vágyunk: ételt, italt, szórakozást, mindenféle kütyüt.
Ebben a hatalmas információdömpingben még saját oldaluk is van az első választóknak a legnagyobb közösségi oldalon, a Facebookon, ahol természetesen a Monitor is megtalálható. Igen, van egy közösség olyan fiatalokból, akik az idén szavazhatnak először, azaz most 18–22 évesek, a 2010-es választások óta váltak nagykorúvá. Több mint nyolcezer tagja van. A Nemzeti Választási Iroda minden szükséges információval ellátja őket, legyen az a szavazás menete, időpontja vagy hogy milyen iratok szükségesek hozzá. Minket nem támogattak ennyire annak idején, szüleink mondták el a szavazóhelyiségbe menet, mit és hogyan kell csinálni, miért kell elvonulni a fülkébe, mi ennek az egésznek a lényege és a következménye.
Az előttünk álló önkormányzati választás tétje még nagyobb, ugyanis a helyi ügyekről, a körülöttünk élők jövőjéről döntünk, mi határozhatjuk meg, ki legyen a városi-települési vezető, kik üljenek a képviselő-testületben. Ráadásul a nemzetiségi önkormányzati képviselők választása is ezen a napon lesz.