Vihar előtti csend?

2014. március 21.
Fel kell mérni a jelenlegi állapotot, meg kell nézni néhány jól működő külföldi és belföldi vízrendszer halgazdálkodási tevékenységét, azok alapján pedig el kell készíteni a rövid és a hosszú távú terveket a balatoni hal szaporításával, telepítésével és őrzésével kapcsolatban – nyilatkozta a Monitornak Kocsis Miklós, Keszthely város turisztikai, városfejlesztési és környezetvédelmi bizottságának elnöke, aki magánemberként huszonöt, politikusként nyolc éve harcol a balatoni halászat leállításáért.

– Hogyan kezdődött a küzdelme a balatoni halászattal a tó védelmében?
– Amikor az intenzív halászat és a halászok által meggondolatlanul és ellenőrizetlenül telepített angolna káros hatása együtt visszafordíthatatlan károkat okozott a tó élővilágában, elkezdtem megjelentetni az írásaimat, próbáltam felkelteni az illetékesek figyelmét a közelgő katasztrófára. Az 1991-es tömeges angolnapusztulás után, a villanyhalászat térnyerésével párhuzamosan kezdtem el komolyan aggódni a tó őshonos halaiért. A ’91-es ökológiai katasztrófa súlyos következményeit még sikerült megelőzni, mert a Keszthelyi Vöröskeresztes Vízimentő-egyesület tagjaival, hat motorcsónakkal három héten keresztül napi öt-hat tonna elpusztult angolnát szedtünk össze a nyílt vízen, megelőzve a partra sodródásuk által okozott közegészségi és turisztikai katasztrófát. Ez idő alatt egyetlen olyan halásszal sem találkoztunk, aki angolnát gyűjtött.
– Mi történt ezután?
– A következő években majd egy évtizedig a legkegyetlenebb módszerrel gyilkolta a halászati cég a Balaton halállományát, hivatkozva és felhasználva az angolnapusztulást, amiért egyébként kizárólag ők voltak a felelősek. Eltörölték az általános tilalmat, az év minden szakaszában hét hajó vontatta a villanyhálókat a Keszthelyi-öbölben. Többször felemeltem a szavamat a felelőtlen és szakszerűtlen halászat ellen, de nem sok írásom kapott nyilvánosságot. A kíméletlen ivadékpusztítás és az angolna korábbi kártétele oda vezetett, hogy néhány őshonos halfaj szinte teljesen eltűnt a tóból, a többi egyedszáma pedig hihetetlenül visszaesett. A „Hová tűnt a hal a Balatonból?” kérdésre a halászok általában azonnal az orvhalászokra, a kormoránokra, a túl hideg vagy túl meleg télre, a hirtelen tavaszi ébredésre hivatkoztak, vagy egyszerűen a szemünkbe hazudtak. Azt nyilatkozni 2013-ban, hogy a Keszthelyi-öböl dévérkeszeg-állománya túlszaporodott és elöregedett, egyszerűen pofátlanság volt.
– Mi jellemzi a pillanatnyi helyzetet?
– A miniszteri intézkedés a 24. órában történt, bár régóta vártam, bevallom, engem is meglepett. Biztos voltam benne, hogy azt a pár lelkes, Balatont szerető, ismerő és féltő embert, aki tudna segíteni, megkeresik, kikérik a véleményét. Ha valaki azt hiszi, hogy olyan óriási dolog a halászat leállítását követően a Balaton halállományát a korábbi mennyiségi és minőségi szintre hozni, meg kell hogy nyugtassam, ezt csak a halászok és a halászati lobbi terjeszti. Céljuk, mint mindig, a hisztériakeltés.
– Azt elfogadom, hogy a megváltozott körülményekhez alkalmazkodva a halállomány összetételén is változtatni kell, és ha szükséges, erősíteni kell a ragadozó hal állományát a békés halak mellett. A horgászturizmus helyzetbe hozásához kapitális pontyok, csukák, süllők és harcsák kellenek, nem szelektív halászati módszerek.
– Mit tenne, ha beleszólhatna a dolgok menetébe?
– 2008–2009-ben kidolgoztunk az egyik barátommal egy anyagot, amely az akkori állapotoknak megfelelően kezelte volna ezt a problémát. Vitaanyagnak szántuk, néhány óra alatt készítettük el, és minket is meglepett, milyen mértékben álltak mellénk akkor a halgazdálkodási szakemberek, önkormányzati vezetők, ismert politikusok. Kevés vita és annál nagyobb egyetértés fogadta a prezentációt Keszthelyen és Balatonfüreden. Ez a tanulmány – amelyet azóta nagyon sok embernek elküldtem – ma is aktuális, csak kicsit le kellene porolni, át kellene fésülni. Fel kell mérni a jelenlegi állapotot, meg kell nézni néhány jól működő külföldi és belföldi vízrendszer halgazdálkodási tevékenységét, s az alapján el kell készíteni a rövid és a hosszú távú terveket a balatoni hal szaporításával, telepítésével, őrzésével kapcsolatban.
– Megvannak a busaállomány kifogásának 100 százalékos módszerei, mindenki ismeri, aki járt már a déli parti befolyók környékén tavaszi vízeresztéskor. Fel kell készülni a nagy tömegű hal felfutására, visszafogására, villámgyors terítésére, értékesítésére. Szükséges néhány új, hatékony törvény és eszköz az orvhalászat visszaszorítására. Ha a halászok a finn hajók helyett új halőröket, éjjellátókat és új kocsikat vettek volna, kevesebb lenne az orvhalász. Ne felejtsük el, amikor ők panaszkodnak az orvhalászokra, a saját munkájukat minősítik. A hal őrzése és az ellenőrzés mindig is a mindenkori halászati jog tulajdonosának a feladata és a kötelessége!
– A halászok állandóan fenyegetnek bennünket a busabombával. Mi erről a véleménye?
– Ők állították elő ezt a fegyvert, amely szerencsére már csak azt szolgálja, hogy fenyegessenek vele. Hirtelen nagy mennyiségű hal pusztulásával riogatnak. Egy akkora vízterületen, mint a Balaton, előírás, hogy legyen egy terv, amelyet a halpusztulás mértéke azonnal, szinte automatikusan elindít. Volt valaha ilyen a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt.-nél vagy jogelődeinél? Én nem tudok róla, soha sehol nem találtam ezzel kapcsolatos anyagot. Egy biztos. Ha van busa, ha nincs, erről vitázzanak a nagy tudású professzorok, ha a Balatonban bármilyen halpusztulás kezdődik, annak előre meghatározott mértéke kell hogy megszabja a beavatkozás szükségességét, formáját, intenzitását. Remélem, hogy a ’91-es halpusztuláshoz hasonló soha nem következik be a tavunkon, de ha mégis, felkészült, jól felkészített, gyors reagálású csapatnak kell felvennie azonnal a küzdelmet.
– Hogy látja, vannak a balatoni halászatnak támogatói a horgászok között?
– Ha a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. nyilatkozatait olvassuk, csak ilyenek vannak. Állítólag a balatoni horgászegyesületek vezetői is szükségesnek tartják a halászok tevékenységét a Balatonon. Szeretném, ha ezt a véleményüket az éves közgyűlésükön ismertetnék a saját tagságukkal, és megkérdeznék az ő véleményüket is ezzel kapcsolatban. Meggyőződésem, hogy ilyen hibát nem követ el a döntéshozó. Egy 180º-os fordulatnak beláthatatlan hatása lenne a választások előtt, és bár nagynak tűnik az előny, 2002-ben elég lett volna a horgászok tizedének a támogatása a győzelemhez.
– Mi a véleménye, lesz 2014-ben halászat a Balatonon?
– Kizártnak tartom, mert meggyőződésem, hogy a döntéshozók pontosan felmérték, mit jelent egy halban gazdag Balaton, ahol nem a halászok, hanem a horgászok kapnak elsőbbséget. Remélem, hogy a tóparti önkormányzatoknak és horgászegyesületeknek komoly beleszólásuk lesz a jövőben a tó sorsába. Véleményemet megerősíti és alátámasztja az a tény, hogy a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. újonnan kinevezett vezérigazgatója mindkét alkalommal részt vett az általunk szervezett 2008-as és 2009-es vitafórumon, ahol felszólalásában 99 százalékban egyetértett ezzel a kezdeményezéssel. Tudva, hogy Szári úr, bár vérbeli halász, szenvedélyes horgász is, aki imádja a Balatont, úgy gondolom, hogy a balatoni halgazdálkodás jó kezekbe került, és nem lesz semmiféle halászati tevékenység a tavon.

megosztás
hozzászólások
csillaghullás (2), pannon egyetem (12), hosegriado (7), párbajtőr (1), Alsópáhok (51), úszás (22), gyermekszám (1), kulfold (245), Mikulás (8), Top 50 (1), Kapolcs (1), gyed (3), vízilabda (2), női gombolkodó (5), szuperhold (1), matolcsy gyorgy (1), Giro d'Italia (1), képviselő-jelölt (5), Lidl (1), idegenforgalom (174), Kvárta Mátyás (44), minisztérium (7), EU (14), gyógyítás (2), mav (25), választás (46), ajándék (8), alga (1), facebook (15), Berecz András (1), polgármester (153), Mátrai Gabriella (2), diák (4), Szutrély Péter (7), Tar Ferenc (3), szex (9), túlsúlyos (3), Biró Lajos (1), Együtt (1), szavazas (9), nap (2), Tóth Csaba (3), rádió (1), tavasz (1), Kehidakustány (1), utca embere (8), Béres Attila (2), Baptista Szeretetszolgálat (1), drog (3), Miss Balaton (1)