Varázslat a zene
A bálnák énekének is van érzelmi és értelemszerűen közléstartalma is, mint a kommunikációjuk eszközének, a zenéjüknek. Bánhidai Tamás, a Festetics György Zeneiskola igazgatója úgy véli: az emberi lét alapvető részét képezi a zene, amely a beszéddel együtt vagy azt is megelőzően keletkezhetett. Ennek napjainkban is visszaidézhető csírái fellelhetők az úgynevezett munkadalokban – „hórukk-hórukk” vagy „húzzuk-húzzuk” – és a gyermekaltatódalokban is. Miután minden zene az érzelemből keletkezik és arra is hat vissza, ezért mondhatjuk el a zenéről, hogy nemtől, életkortól, bőrszíntől, lakóhelytől függetlenül a föld bármely pontján megszólaló zenét, az általa közölni akart érzelmet tolmács nélkül megértheti mindenki, ha nyitott szívvel és füllel hallgatja.
– Mennyire népszerű ma a zeneoktatás?
– A kilencvenes években még 280 tanulónk volt, mára ez a szám elérte a 400-at. A társadalmi és a pénzügyi körülmények változásai ellenére van egyfajta ösztönös vagy tudatos érdeklődés a szülők részéről, hogy gyermekük zeneiskolába járjon. A zeneoktatásnak nem az az elsődleges célja, hogy elindítsa a zenei pályán a diákot, hanem hogy lelki pluszt kapjon, ami a közös zenélésből, a zenehallgatásból ered. Az ember, az egyén lelkét formálva pedig a társadalmat is nemesebbé teheti a zenetanulás lehetősége. Kodály Zoltán is megmondta, hogy remekművekkel kell nevelni az ifjúságot, bízva a szép és a jó lelket formáló, nevelő hatásában.
– Csak a komolyzene lehet hasznos, értékes?
– Azt gondolom, mindenkinek az a „komoly” zene, amit ő szeret hallgatni, művelni. Természetesen a zeneművek gazdag szellemi és érzelmi töltéssel bírnak, ezért nagy minőségi és szellemi különbség lehet és van közöttük. Mindenesetre a zeneiskolában a zeneoktatás által szeretnénk annak a lehetőségét megteremteni a gyerekeknek, hogy az értékesebb zene felé fordítsák a figyelmüket. Nagyon sok könnyűzenei szerzemény tartalmaz olyan elemeket, amelyek ötvözik a komoly- és a könnyűzenét vagy éppen a világzenét. Ilyen például a Deep Forest, amely nálunk Sebestyén Márta Marta’s Song című dalával lett méltán ismert.
– Gyógyító is lehet a zene?
– Az ember fizikai létének a meghatározó része érzelmi és lelki állapota, egészsége. Köztudomású, hogy a beteg embert ellátó orvos számára a legfontosabb, hogy a beteg meg akarjon gyógyulni, különben a gyógyszerekkel sem lehet olyan eredményesen kezelni. A zene egy varázslat, gyógyító hatása tudományosan is bizonyított. Gyakorlatilag, hogy mindenki által érthető legyen e határ, bizonyára többen vannak az olvasók között, akik a relaxáláshoz zenét hallgatnak. Ugyanígy, azt hiszem, a zene pozitív hatása kimutatható mindazok számára is, akik a munkavégzésüket zenehallgatás nélkül el sem tudnák képzelni. Fogyatékos embertársaink, gyermekek és felnőttek gyógyításának, lelki állapotának javításához is használják a zenét. Ahogyan a szép, úgy a zene szépsége is olyan mértékben tud hatni és visszahatni az emberre, amennyire a szép és a jó benne is létezik. Ez a lehetőség mindenki előtt nyitott. Visszahallottam már a szülőktől, hogy vannak olyan diákok, akik a tanulás, egy nehéz nap után leülnek a zongorához, vagy tanult hangszerükkel muzsikálva szabadulnak meg napi feszültségüktől, problémájuktól. Innen nézve is van gyógyító, nyugtató hatása a zenének. A diák tanulmányai során elsajátított elméleti információk egy része bekerül a szellemi kukába; ha a zene és a zenélés szeretete megmarad, és végigkíséri az életét, már nem dolgoztunk hiába.
Az európai zene és hangszerek forrása
A híres görög matematikus és filozófus, Püthagorasz egyik nap Krotón utcáin bolyongott, és ahogy a kovácsműhely előtt elsétált, figyelmes lett a kalapács és az üllő csengő hangjaira és azok változására, ahogy az üllő és a kalapács mérete is más volt. Püthagorasznak ez olyannyira felkeltette az érdeklődését, hogy hazatérve kifeszített egy húrt két fadeszka fölé, és azt megrezgetve figyelte a hangot, majd a húr feszessége és hossza változásával a hang magasságának és mélységének változását. Miután matematikus is volt, természetes, hogy matematikai, számtani magyarázatot is szeretett volna találni ezekre a változásokra. Így kísérletezései és számolásai nyomán felismerte a magas és a mély hangok közötti matematikai összefüggéseket, és kiszámolta a felhangrendszert.
Megállapította, hogy a húrok hosszarányának alacsonyabb és egyszerűbb számszinten kell maradnia, hogy a fül számára kellemes összecsengésű hangot adjanak ki.
Püthagorasz felfedezte, hogy a zenei összhangzás létrehozására vannak matematikai képletek, és összeállította ezek összefüggő sorozatát, a felhangrendszert. A ma használt összes húros, fafúvós és billentyűs hangszer ezek alapján működik, amelyeket Kr. e. 540-ben Püthagorasz megállapított.
Az európai zene és a ma ismert hangszerek sokat formálódtak az eltelt ezredévek alatt, ez köszönhető a hangszerépítők technikai és gyakorlati tudása fejlődésének. Ehhez kapcsolódóan értelemszerű, hogy e hangszerekben rejlő akusztikai és szellemi lehetőségek kibontakoztatása volt a feladatuk a zeneszerzőknek. A zenetörténet több ezer szerzője e lehetőséget felismerve alkotott és alkot napjainkban is mindannyiunk örömére, ahogy tette ezt Bach és Mozart is.
(3. Évezred Extra, 2009. tél)