Valóban érdemes 8K televíziót vásárolni?
Ha alaposan szemügyre veszünk egy 8K felbontással rendelkező készüléket, valóban kivételes részletgazdagságot tapasztalunk. Minél inkább megközelítjük a kijelzőt, a részletesség annál inkább szembetűnő. Ezzel csupán egyetlen probléma van: a tévét soha nem közvetlen közelről nézzük. Felvetődik tehát a kérdés, van-e egyáltalán értelme ennyi pixelt zsúfolni a kijelzőbe.
Sokak szerint a gyártók folyamatos versengése odáig jutott, hogy minden évben új technológiával kénytelenek előállni, még abban az esetben is, ha arra valójában a tévénézőnek semmi szüksége. Ilyen volt a 3D technológia, de tulajdonképpen az ívelt képernyőket is ebbe a körbe sorolhatjuk – egyszerűen eltűntek a piacról.
Természetesen vannak pozitív példák is; számos technológia bizonyította a létjogosultságát. A 4K felbontással rendelkező televízió készülékek olyan minőségi ugrást jelentettek, amelyre valóban szükség volt. Az okostévé koncepció is versenyképesnek bizonyul; az ilyen készülékek várhatóan sokat fejlődnek majd a következő években.
Az első 8K tévék
A 8K technológiát sokan a Samsung nevéhez kötik, azonban az első ilyen készüléket a japán Sharp alkotta meg. Igaz, az a széria csak korlátozottan volt elérhető, Magyarországon nem is vásárolhattunk belőle, még akkor sem, ha szívesen kicsengettünk volna egy komoly összeget érte.
A hazai piacra az első 8K televízió valóban a Samsung-tól érkezett. A Q900R jelzéssel rendelkező sorozat 65, 75, illetve 85 inches képátlóval választható; a legkisebb 65 inches változat 165 centiméteres képátlót jelent.
A készülék tehát kifejezetten méretes; hozzávetőlegesen 30 kilogrammot nyom, ami részben az alkalmazott technológiának köszönhető. A Samsung továbbra is ragaszkodik a LED háttérvilágítású LCD technológiához, vagyis a QLED megoldásokhoz, ami kissé robusztussá teszi őket az LG OLED tévéihez képest. A technológia elnevezése abból a filmrétegből származik, amit rendkívül apró kristályokkal szórnak meg; ezeket a kristályokat nevezzük kvantumpontoknak. Innen a Q kezdőbetű. Mivel a kristályok mérete különböző, így különböző módon képesek megtörni a fényt. A háttérvilágítást biztosító diódák előtt elhelyezett kristályok megtörik a fényt, ezt követően a színszűrők elvégzik a feladatukat, a folyadékkristályos panel pedig megjeleníti a képet, amit látni szeretnénk. A végeredmény pedig egészen lenyűgöző képminőség. Amennyiben QLED tévét választunk, fényerő ingadozás nem jelenthet gondot. Az OLED technológia esetén a tartósan nagy fényerejű, világos jeleneteknél zavaró fényerő ingadozás léphet fel, a kvantumtechnológiánál viszont nem jelentkezhet ilyen probléma.
Van értelme?
Számoljunk! A 7680 x 4320 felbontás hozzávetőlegesen 33 millió képpontot jelent, vagyis az ilyen készülékek 33 megapixelt tudnak… Egy négyszer annyi, mint a most is modernnek számító 4K technológia esetében, illetve tizenhatszorosa a „közönséges” full HD-nek. Ezek a számok egészen elképesztőek…
Az igazi hűha-érzés akkor tör ránk, amikor természetellenesen közelről nézzük a képet. A legapróbb részletek is kivehetővé válnak; a padon üldögélő bácsi kezében lévő újságot is olvashatjuk. A képminőség gyakorlatilag kifogásolhatatlan; habár a QLED technológia soha nem lesz képes 0 nit fényerővel rendelkező feketét létrehozni, az emberi szem számára a megjelenített fekete mégis sokkal inkább valódi fekete, mintsem nagyon-nagyon sötét szürke.
De valóban van értelme ilyen készülék mellett dönteni? Szubjektív vélemények szerint csak akkor érdemes ilyen készülékre költeni, ha valóban nagy szélességű képernyő mellett döntünk, ahol a részletgazdagság megmutatkozhat. Ugyanakkor tény, hogy az elérhető 8K tartalmak száma rendkívül alacsony, még a 4K tartalmakhoz képest is. Így ezek a csodakészülékek elsősorban akkor érik meg az árukat, ha rendkívül magas igényekkel rendelkezünk a tévénézés terén, és van türelmünk kivárni a nagyfelbontású új tartalmak megjelenését.