Új kiegyezés vagy örök ellentét?

2017. július 02.
Mikor fog megbékélni egymással egy Zalából származó polgári fiatal és egy budapesti értelmiségi? Mi az oka az ellentétnek, amely sok esetben generációról generációra öröklődik?

Miért kapjuk fel a fejünket Zala megyétől Hajdú-Biharig, ha egy pesti ifjú titán ír egy ironikus szösszenetet egy nagyképű fővárosi szemével a „vidékiekről”?

Először is nem szeretjük, ha „vidékieknek” hívnak minket. A vidék Magyarországában hiszünk, de a vidékiben nem. Van, aki hévízi, van, aki keszthelyi – ahogy van, aki budapesti magyar lakos; bár ha jól tudom, a fővárosban a kerületek hasonlóan fontosak, ott sem mindegy, hogy Újpest vagy Ferencváros. Egy kedves, ma már nyugdíjas alkotmánybíró ismerősöm mesélte, hogy a pesti kollégái állandóan azt mondják, hogy „lemegyek vidékre”, és „felmegyek Budapestre”. Akkor épp Pécsre jártam egyetemre, és kifejtettem neki, hogy nem is értem, hiszen Pécs magasabban fekszik, mint Budapest. Na jó, igazából értettem, csak épp nem tetszett ez a hozzáállás.

Másodszor is el tudom képzelni, hogy amikor anno az említett fiatalúr megmutatta az írását a barátainak, mindenki dicsérte, hogy milyen jó, és hogy végre valaki rendesen kifigurázta a szerencsétlen „vidékieket”. Csakhogy mi ezt nem így láttuk, ugyanis sok minden igaz abból az írásból, természetesen ha lehámozzuk róla a csúnya beszédet és a szélsőségeket. Én tényleg büszke vagyok a hévízi templomra, mert a város lakói emelték saját erejükből a rendszerváltás után; mindannyian büszkék vagyunk a környéken a Vajda János Gimnáziumra vagy a Festetics-kastélyra. Az is igaz, hogy ha focizunk hétvégén a helyi bajnokságban, tényleg a végsőkig küzdünk, és rivalizálunk a szomszéd településekkel. Amit viszont nem biztos, hogy lát egy fővárosi, hogy még aznap este meg tudunk inni közösen egy pohár bort, és nevetve élcelődünk egymáson.

A legnagyobb probléma, hogy nem ismerjük egymást, és amit nem ismerünk, attól félünk, ahelyett, hogy próbálnánk megérteni. El kell ismernem, ha jómagam írtam volna 21 évesen  ironikus véleményt egy nagyképű „vidéki” nevében a budapestiekről, és utána megmutattam volna a barátaimnak, biztosan ők is azt mondták volna, hogy nagyon jó írás – azonban már tudom, hogy elég sok magyar honfitársamat sikerült volna megsértenem Budapesten, és még szándékos se lett volna.

Tízmillióan élünk a hétmilliárd lakosú Földön, és vagy megtanulunk összefogni, vagy megpróbáljuk megérteni, tisztelni és elfogadni a másikat, különben esélyünk sincs a felemelkedésre. Ez a jövőnk záloga. Akkor lesz béke Magyarországon, amikor az új generáció polgári fiataljai ki tudnak majd egyezni a fővárosi értelmiség új generációjával. Nem lesz könnyű, nem lesz döccenőmentes. De ez lesz végre az új kiegyezés. Egyszer egy Kehidakustányon élő, Deák Ferenc nevű államférfinak már sikerült, ideje újra megpróbálni.
Naszádos Péter

(A korrektség jegyében a hivatkozott bejegyzés: http://cink.hu/igazabol-ezt-gondoljak-a-budapestiek-a-videkiekrol-1492167970.)

megosztás
hozzászólások
korábbi híreink
Bányai László (2), mellrák (1), szép (9), gyógytó (1), ÉrtékTrend (32), ötös lottó (101), Selmeczy Zsuzsanna (5), karácsonyi képeslap (1), alternatív gyógymód (1), Krassói Katalin (1), sarmellek (53), erdekes (538), Keszthelyi Egyesített Szociális Intézmény (2), csapadék (1), Balatoni Kör (2), Oláh Péter (2), facebook (15), Dumaszínház (2), étel (3), Rigo Csaba (36), Kehidakustány (1), Gulyás Orsolya (2), hospice (1), Dublecz Karoly (2), kilométer (1), fejlesztés (11), traffipaxrendszer (1), költségvetés (1), jovedelem (2), idegenforgalmi adó (1), Nagy Bálint (2), adó (6), hévízi kifolyó (2), husvet (14), TRX (21), alkohol (4), kereskedelem (1), KRAFT (5), Csokonai társaság (1), nyugdij (8), Golgota Baptista Gyülekezet (1), Villányi Éva (1), bíróság (8), rezidance (5), Carbona (9), Tóth Gergely (1), MTI (595), Ékszertáska (2), vasárnapi nyitvatartás (1), világbajnokság (2)