„Szenvedély és alázat nélkül nincs siker”

2015. június 23.
Zongorista, borász, szenvedélyes vadász, aki öt nyelven beszél. Liszkay Mihály 1956-ban hagyta el Magyarországot, majd hollandiai egyetemi tanulmányait követően étteremtulajdonossá vált. Ötvenévnyi világcsavargás után 2000 körül került vissza Magyarországra. Befektetni jött haza, de vereséget nem ismerő mentalitása itt tartotta. A Káli-medencében felfedezte magának Monoszlót, és míg a pályázatokra várt, beértek a borai. Az elhanyagolt szőlős ma már elsőrangú, világversenyeken győztes bordeaux-i vörösborokat terem. A hangjában azonban szomorúság van, amikor az ország helyzetéről beszél.



− Egy nagy kanadai étteremlánccal álltam üzleti kapcsolatban, amely 2000-ben terjeszkedni kezdett. Én javasoltam Magyarországot. Úgy véltem, felszabadult az én dolgos, derék hazám, elmentek az orosz tankok, vigyük oda a pénzt, a sikert. Ma, tizenöt évvel később már látom: csak annyi változott, hogy elmentek az oroszok... Kaptam a cégtől öt és fél millió dollárt, ez elég lett volna négy étteremre. Úgy gondoltam, ha beindul az üzlet, évente kétszer ideutazok, hogy ellenőrizzem, hideg-e a kávé vagy sem. A magyar valóság az étteremláncot kizavarta. Majdnem négymillió dollárt hagytunk itt.

− Ekkor készült visszatérni Kanadába.
− Az illúzióm még mindig nem foszlott szét. Csopakon felfedeztem egy gyönyörű kúriát, egy húszezer négyzetméteres területet csodálatos kilátással a Balatonra. Úgy terveztük, csinálunk egy Michelin-csillagos hotelkomplexumot. Megvásároltuk, majd hat éven át birkóztam az önkormányzattal, mert a társaim nem voltak hajlandók borítékot adni. Egyszer aztán bementem a testület értekezletére, és közöltem: „Hat év után hivatalosan bejelentem: nincs boríték. Be fogjuk önöket perelni.” A pert megnyertük, az ingatlant eladtam, és újra készültem vissza. Vadászás közben találtam egy kiégett szőlőterületet. A támogatásra várva szőlészkedni kezdtem. Az első borunk a páneurópai (?) vörösborversenyen aranyérmes lett. Két évvel később abszolút aranydíjas lett a Liszkay bor. Azóta sikert sikerre halmozunk, kisült, hogy ez Magyarország legjobb szőlőse.

− Hatvanévesen belevágni a borászkodásba, a szőlészkedésbe nagy merészségre vall.
− Szeretem a jó bort, ennyit értettem akkor a szőlészkedéshez. Úgy véltem, elültetem a szőlőtőkét, és egy év múlva már szüretelem is az eurót. Míg vártam a pályázati pénzre, megértek a boraim a pincében.

− Húsz évig dolgozott a vendéglátásban. Mit gondol a magyar turizmusról?
− Ember legyen a talpán, aki ma Magyarországon a semmiből valamit felépít. Ha találkozom nagyvállalatok vezetőivel, elszomorodom, hogy mit gondolnak a hazámról. Én egyedül vívom a harcomat.

− Úgy tartják, a toszkánok képesek voltak a szegénységből erényt, az egyszerűségből minőséget, a háztájiból kézművességet csinálni. Érvényes ez a Káli-medencére is?
− Nem. Ma falusi turizmus nem létezik Magyarországon. Minőségi alapanyagok, minőségi szakácsok kellenek, és egy olyan vállalkozó, aki büszke arra, amit csinál. Annak örülnék, ha még tíz Liszkay Mihály lenne körülöttem ilyen építménnyel...

− Ön a piacon dolgozott, így tudja, a konkurencia jót tesz az üzletnek.
− Szükség lenne még öt-tíz minőségi borra, hogy ennek a környéknek neve legyen.

− A jó hírnevet sokáig kell építeni, és egy pillanat alatt össze lehet törni.
− Ausztriában az állam felismerte, hogy ha nem áll be az ágazat mögé, végleg elveszítheti a reputációját. Az osztrák borok tizenöt év alatt kerültek ki Michelin-csillagos szállodák asztalára. A magyaroknak is van egy bormarketinjük, de nem látom az aktivitást. A magyar minőségi turizmus a negyven-ötven esztendővel ezelőtti szinten ragadt. Húsz évig volt éttermem. Kell a szenvedély, az alázat, hogy a tulaj kimenjen a vendéghez, megkérdezze őt. Hálás vagyok a sorsnak mindazért, ami átélhettem. Hálás vagyok a szocialistáknak is, mert ha valahol megjelentek, én mindig továbbálltam, és mindig jobb lett. Egyetlen vágyam van: szeretnék szabad ember lenni. Amíg a borászat megvan, én egy rab vagyok.

megosztás
hozzászólások
képviselő-testület (37), Mikulás (8), SzezOn bevásárló közösség (1), Pálfi Attila (1), parkoló (4), erzsebet program (4), költészet napja (2), Hegyi Roland (HR) (5), telihold (1), FINA vizes világbajnokság (1), advent (226), posta (1), Biró Lajos (1), környezetvédelem (2), regatta (2), erettsegi (72), voroskereszt (24), Festetics kastély (139), kovács (1), év fürdője (4), szépségápolás (8), 1956 (1), Anna-bál (2), állatkínzás (2), efott (6), deviza (1), gyilkosság (1), kereszt (1), Krasznai István (1), bolt (3), Naszádos Péter (12), gépjármű (1), Telecom (2), Bányai László (2), Balaton (1157), Zsittnyán Tamás (1), Füzes Eszter (1), párbajtőr (1), alkalmassági (1), Bock Bisztró Balaton (16), angus marha (1), szabadsag (2), Berecz András (1), Tóth Csaba (3), ponthatar (6), Tarkarét Biofarm (1), Gachályi András (3), Bock Bisztró (12), Illés Fanni (1), oscar (13)