„Rang volt Keszthelyre költözni!”

Monitor Extra magazinunkban minden alkalommal egy-egy témát járunk körbe. A mostani és a következő számunkban azt a témát boncolgatjuk, vajon milyen Keszthelyen élni, keszthelyinek lenni. Mi foglalkoztatja, esetleg bosszantja a város polgárait? Mi a véleménye Keszthelyről egy igazi lokálpatriótának? És mit mond Keszthely város egyik tiszteletbeli magisztere? Mit tart munkája büszkeségének és kudarcának a volt főépítész?


Dr. Bóka György háziorvos, foglalkozásügyi orvos

– Nem tősgyökeres keszthelyi, a Dél-Alföldről érkezett a családjával a Balaton-partra. Miért éppen Keszthely volt az úti cél?
– A Balatonba szerelmesedve otthagytam Hódmezővásárhelyt, Szegedet, a Tiszát. Nemcsak Keszthely, a hegyek, a természeti adottságok, a lehetőségek, illetve Hévíz miatt, de barátságosabbnak tartottam az embereket is. Apai ágról keszthelyi volt a család. Egyszer régen azt hallottam otthon: Keszthelyen lakva nyaral az ember! Először 1979-ben, az egyetem elvégzése után költöztünk volna ide, de azt mondták, hogy ne is álmodozzunk erről, mert nincs megfelelő ajánlásunk. Két út előtt álltunk: az egyik terv az volt, hogy külföldre megyünk, magyarán disszidálunk. A másik cél pedig Keszthely volt. Végül aztán 1984-ben sikerült ideköltöznünk Nagykanizsáról. Akkoriban rang volt Keszthelyen élni, egy remekül prosperáló város volt tényleges idegenforgalommal, önálló egyetemmel, nagyon rangos sportélettel.
– Mit kapott Keszthelytől?
– A legtöbbet a legnagyobb szerelem, a hőlégballonozás adta, a repülés. Vonalkódom szerint van három szakvizsgám, feleség, gyerekek, unokák. Nagyon jókat lehet bicajozni, kirándulni, időnként jókat vitorlázunk. Télen korcsolyázunk, Hévízre járunk. Voltunk már barlangászkodni is.
– Miért, mitől érzi jól magát a városban?
– Nem mondtam, hogy jól érzem magam. A rendszerváltozás után egyre lejjebb süllyedt a város, megszűntek a munkahelyek, Befag, Bakonyművek, húsüzem. Elveszítette önállóságát az egyetem, intézmények kerültek el innen. A Zimmer frei városává degradálódtunk, utóbb meg a turisták lelkesedése is elfogyott. Az emberek munka nélkül maradtak, ezért nagyon sokan elköltöztek. Rejtőzködik a műszaki értelmiség, vagy ami szomorúbb, megszűnt. Orvosnak lenni Keszthelyen ma közel sem olyan vonzó, mint egykor volt. A hatvan évemmel fiatal háziorvosnak számítok, évek óta nincs érdeklődés a keszthelyi praxisok iránt. Csökken a város lakosainak száma úgy, hogy az ide költőzők egzisztenciája, intellektusa közel sem az, amit én kívánnék – már ha érti, mire gondolok.
– Pillanatnyilag nincs olyan társaság, ahová rendszeresen eljárhatnék, de olyan hely se, ahol a magamfajta perembika rendszeresen elidőzhetne. Időnként élőzene, esetleg tánc és – zokon ne vegye – beszélgetés. Igazi, nem telefonos, nem számítógépes.
– A Balaton fővárosának lenni nem földrajzi fogalom, nem is mennyiségi kérdés, hanem minőségi megfelelés. Keszthely e kritériumnak évek óta semmi módon nem tesz eleget.
– A stratégiai pontokkal – úgymint Hullám Szálló, Balaton Szálló, Amazon Szálló, Gösser halászcsárda, Fenékpuszta – nem tudott mit kezdeni egyik testület sem a rendszerváltozás óta. Wellness-szálló, komolyabb fürdő nélkül (Kehida, Tapolca, Marcali, Nagykanizsa mintájára) nem várható fellendülés. Ahhoz, hogy a város újra turizmust generáljon, sokkal komolyabb dolgoknak kellene történniük a beruházásokat illetően, mint egy főtér. Az el nem készült, szemetes Balaton-partról nem beszélve.
– Teljesen rossz a város marketingje. Ha le akarja írni: f…s. Ezzel már csak a közlekedésünk versenyezhet, de amíg ezt a parkolásból befolyt pénz ennyire befolyásolja, nem sok mozgástér marad. Az ipari parkban semmi nem történt, pedig nagy marakodás volt a területért. Ha megnézzük, nincs olyan utcája a városnak, ahol ne lenne romos épület, szemét. Nem az én feladatom lenne rendet tenni, tetetni az ügyben, akinek meg dolga, mert négyévenként erre esküt tesz, az meg nem teszi a világért se.
– A fiatalok az egyetem elvégzése után maradnának a városban, vagy visszatérnének, ha máshol tanultak, de ha nem bankosok vagy eladók az Intersparban, nincs miért Keszthely mellett dönteniük. A gyermekeim orvosok lettek, mindketten itt helyezkedtek el, de ők szerencsések ebből a szempontból. A legnagyobb probléma, hogy nem generációkban gondolkodik a város. Be kell látni, szüksége van a fiatal értelmiségiekre. Ahhoz, hogy itt bármi is változzon, munkahelyteremtésre van szükség. Nincs jövője annak a városnak, amelyik nem tudja itt tartani őket.
– Eddig csak a hibákat sorolta. Van azért jó is?
– Persze. Ha hallgatja vagy olvassa a mindenkori hatalom nyilatkozatait, ott, és részben csak ott, megtalálja a jót. Elmondtam a beszélgetés elején én is. Ha megint lesz újra jó, elmondom. A természet, a környezet adta lehetőségek jók. Rosszul vagy sehogy kihasználni – erről beszéltem –: na, ez a hiba.