„Nem látom a szakma pozitív jövőjét”

2015. november 11.
Előző számunkban megismerkedtünk dr. Oláh Péterrel, aki harminc éve él Hévízen, és több mint negyvenéves szakmai múlt áll mögötte. E számunkban a turizmus néhány aktuális problémájáról beszélgetünk.



– Kezdjük az alapoktól. Milyen problémákat lát az oktatásban?
– A tananyagkészítés és -korszerűsítés örök probléma volt már negyven évvel ezelőtt is. Voltak a nagyok könyvei (Venesz, Gundel, Schnitta), ezeket bibliaként forgattuk. Majd kellett írni más szemléletű könyveket is, holott a pörköltnek mindegy, hogy szocializmusban vagy kapitalizmusban készítik… Dr. Csizmadia Lászlóval megírtuk a Felszolgálói ismeretek 1–3. című tankönyvet 1978–80 között. Mintegy húsz évig nem is volt más, de elavult a tananyag, túlhaladt rajta az élet. Másrészt az iskolai szakmai oktatás soha nem pótolhatja a munkahelyi gyakorlatot. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy visszatértünk a duális képzési formára.
A felsőoktatásban hirtelen a semmiből kinőtt több mint tíz új főiskola, de ezek közül csak egy-kettőben van gyakorlati oktatás. Feleslegesen képeznek olyan elméleti szakembereket, akik valószínűleg nem is akarnak a szakmában maradni, csak valamilyen diplomát szerezni. Érdektelenség van és féltékenység. Aki ért hozzá, annak nincs ideje arra, hogy az egyébként javarészt nem túl nagy érdeklődést mutató diákokkal nyűglődjön. Nem látok semmilyen igazi pozitívumot az elmúlt 25 évben, ami a szakmai alapok fejlődését illeti.

– Akik többre vágynak, nagyrészt elhagyják az országot.
– Ezen fiatalok legalább 90 százaléka a kereset miatt hagyja el az országot, és csak a fennmaradó törpe hányad a szakmai előmenetel miatt.

– Az állam akár segítséget is adhatna. Egészséges lenne a felső beavatkozás?
– Hogyne lenne egészséges! Az ország GDP-jének 10-11 százalékát a turizmus termeli meg, az államnak ütősebben kellene beavatkoznia, támogatnia kellene, ahogy ezt több országban megteszik. Gondolok itt többek között az áfa mértékére, a bérterhekre, hiszen ez egy élőmunka-igényes szakma.
Húsz éve késik a turizmustörvény, de persze négyévente a választáskor ígéretet tesznek arra, hogy felülvizsgálják az ágazat kiemelt finanszírozását. Aztán marad minden a régiben. Felháborító az az érvelés, amelyet a pályám során végig hallottam, hogy a kocsmáros csak ne panaszkodjon, lop, csal, hazudik… Hát kérem szépen, ma a munkáltatók reszkető kézzel emelnek bért, a kulcsembereket igyekeznek megtartani, de a dolgozók többségének nem tudnak számottevő emelést adni. A szakmai szövetségek szavára a rendszerváltozás előtt és után egy kicsit még figyeltek, de azóta sem lett helyretéve az ágazat. Hiába szerettük volna a Magyar Turisztikai Egyesülettel elérni az önálló minisztériumot vagy államtitkárságot. Nincs igazán gazdája az ágazatnak, másfél-két évente cserélődnek a vezetői, az érdekérvényesítés, a lobbi erőtlen. Van egy alapvető probléma Magyarországon: nem volt eredeti tőkefelhalmozás a szakmában, nincsenek dinasztiákon átívelő családi vállalkozások. Az embereknek nem volt tőkéjük, akinek volt, attól meg elvették. A történelmi események, az államosítás miatt sokszor hozzá nem értők dolgoztak a turizmusban, vendéglátásban. A rendszerváltozáskor a beáramló tulajdonosi kör lerabolta a vagyont. Nem becsülik meg a tanult szakmunkást, teret nyertek a gyorsétkezdék, a streetfoodok olcsó, betanított munkaerővel, és persze hiányzik a vendéglátást igénybe vevő belföldi kereslet is.

– A Balaton sincs jobb helyzetben.
– A Balaton sajnos nem tudott  látványosan fejlődni sem anno, sem a rendszerváltozás óta. Pedig európai szintű vonzerő kellene hogy legyen. Ha visszatekintünk Ausztria fejlődésére, már az oroszok kivonulása után huszonöt évvel, a 80-as évekre hatalmas változást tapasztaltunk. Nálunk azonban 25 év után sem teremtődött meg a jólét, pedig semmivel sem tudunk kevesebbet, semmivel sem vagyunk lustábbak, mégis még mindig négy-ötszörös a bérdifferencia. Mindig is a külföld felé ácsingóztunk, és a kitettség Hévízen kiválóan érzékelhető az oroszok esetében. Az oroszok vásárlóereje nagyobb, mint a németeké, majd beüt egy politikai krach, és megrendül a piac. Rágjuk a körmünket, ha nem érkezik meg a charterjárat… Nincs biztos belföldi bázis, pedig a fennmaradáshoz 60-80 százalékos kihasználtság lenne ideális. Csoda az uniós csatlakozás után sem történt. Nagy volt a csalódás, és ez tart tizenegy éve...

megosztás
hozzászólások
Apák napja (1), jog (3), menzareform (4), Owaimer Aisha (1), Gelencsér Kálmán (2), ünnep (141), természet (2), Zala Volán (1), Fehér szalag (1), Csöre Gyula (1), Stohl András (1), Szemfüles egyesület (3), vitorlásverseny (30), szakács (1), tavaszi szél vizet áraszt (1), kitüntetés (6), Astellas-díj (2), hitel (5), Sárdi Katalin (1), csokoládé (2), daganat (6), efott (6), Papp Gabor (227), Villányi Éva (1), Magyarország tortája (1), triatlon (13), Havasi Bálint (13), fájdalomambulancia (2), jatek (2), orosz (1), husvet (14), google (3), táplálkozási tanácsadó (1), népszavazás (1), Zsittnyán Tamás (1), keszthely balaton kekszalag (5), karnevál (1), egeszsegugy (266), újév (6), Fodor Márk (8), álláshirdetés (18), esküvő (9), programajánló (19), Golfclub Imperial Balaton (2), Katedra nyelviskola (5), MSZP (17), Pálfi Attila (1), ingatlan (12), gazdasag (363), méregtelenítés (1)