Mi a szép? - Kora őszi gondolatok és kérdések

2014. október 30.
A régi stúdiumok világának útvesztőiből hangzik fel olykor még ma is a szépségnek mint kategóriának a definíciója: „Szép az, ami érdek nélkül tetszik.” Ezt a tézist azonban lépten-nyomon megcáfolhatjuk. Mert érdek nélkül tetszhet valakinek az erdei patak partján bőgő szarvast ábrázoló olajkép (közhely!) éppúgy, mint a szégyenletesen irodalomnak csúfolt ponyva vagy a zenének éppen nem nevezhető édeskés giccs. (Már ezzel is értékítéletet mondok! – érdek nélkül.)



Másoknak mindez – ugyancsak érdek nélkül – nem tetszik, s inkább vaskos pénzeket költenek a galériák, a nívós koncertek belépőjegyeire, olvasnak kanonizált vagy kanonizálásra váró irodalmat. (Ej! Megint értékítélet!) Mondják azt is, hogy a szépség belülről fakad. Arisztotelész szerint a szép az, ami jó lévén kellemes, Aquinói Szent Tamás úgy véli, a szép szemléléskor tetszést vált ki. S mindez külön-külön s egységében is igaz. A lényeg azonban az, hogy kiben milyen impulzusokat vált ki egy-egy alkotás. Az egyik befogadó csodálattal és teljes odaadással (némi képzavarral élve) merül bele a fogyasztásra ítélt alkotásba, míg a másik ugyanattól hányingert kap. Ki dönti hát el: mi a szép? Az ember maga? A korszellem, amelynek kialakulása elvonatkoztathatatlan az embertől? Esetleg azok, akik a fennálló korszellemet, stílusvilágot erőszakosan próbálják átalakítani?
Egy rövidke írás semmiképpen nem vállalkozhat a szépség meghatározására. Erre külön tudományág született, az esztétika, a szépség természetével foglalkozó filozófiai ág. Gondolatokat azonban felvethet. Talán elgondolkodásra is lehetőséget nyújtó mondatokat, kérdéseket vethet papírra.
Hogyan értelmezhetjük az esztétikai értékek megjelenését az irodalomban: a költészetben, a prózában, a drámairodalomban? Egy bizonyos: a szerzők különböző technikákat alkalmaznak esztétikai értékítéletünk megnyerésére. Az irodalmi műtől nem függetlenül „a szerző használhatja a ritmika, az illusztráció, a szerkezetalakítás, az időváltás, a kétértelműség, a hasonlat, a fantázia, az izgalomkeltés, a humor és a hangos gondolkodás eszközeit” – tudhatjuk meg az oly kedvelt szabad enciklopédia összegzéséből. Ez természetesen – utalva a fentiekre – nem vonatkoztatható el a korszellemtől, ám mégis, a mű sikeressége elsősorban az író tehetségétől függ. Hogy a mű még évek, évtizedek után is mennyire lesz friss, érdekfeszítő, a befogadó érdeklődésére számot tartó, az éppen ennek a tehetségnek a függvénye. A mű hat az olvasóra, az olvasott szöveg vagy a látott színpadi mű kialakítja sajátos kapcsolatát a befogadóval. A mérce mindenképpen az, hogy az alkotás kiesik-e az idő könyörtelen rostáján, avagy fennakad rajta. Kisfaludy Sándor Himfy szerelmei, főleg a Kesergő szerelem ciklusa egy szempillantás alatt országos hírűvé tette a költőt. Divatos lett, elkapkodták, több kiadást ért meg. Ma már alig olvassák, páran azt is megengedik maguknak, hogy kimondják a szentenciát: olvashatatlan. Ezt mégsem merném egyértelműen kijelenteni. Figyeljük meg Kisfaludynak a várakat megéneklő regéi közül a talán legismertebb Csobánc első versszakát:
            Ülj mellém a kandallóhoz
                Fel van szítva melege,
            Csobánc-várról, Édes-kedves,
                Im halljad, egy agg rege:
            Mult szüretkor Badacsonyon
                Ezt Múzsámtól vettem én,
            Egykor, midőn magam bolygék
                A hegy szirtes tetején.

Az olvasó ismereteitől, emlékeitől, lelki állapotától, érzékenységétől függ, hogy mit kezd ezekkel a sorokkal. Mivel jobbára Kisfaludy korát kutatom, ismereteim Csobáncról és a Badacsonyról még gyermekkoromból eredeztethetők, számomra szép, sokatmondó és kellemesen hangulatkeltő a versszak. De nemcsak a reformkor költőire, íróira vonatkoztatható az előbbiekben említett elutasító megállapítás. Olykor kanonizált koszorús költőink, íróink homlokáról is levelenként pergett le a babérkoszorú. Talán nem alkottak maradandót? Avagy az évek során, a megváltozott világban érdektelenné vált mindaz, amit és ahogy közölni akartak velünk? A változásokban persze a kor politikájának is megvan a maga szerepe, de ez már egy másik területhez, nem pedig a szépség esztétikai kérdéseihez tartozik. Vagy mégis? Álláspontunkat üléspontunk határozza meg?
Nem hinném, hogy Arany János költeményei, balladái, Ady, József Attila, Radnóti, Weöres, Pilinszky versei valaha is (kurzustól, stílusirányzatoktól függően) a feledés homályába kerülhetnének. (Itt kérek elnézést e szűkre szabott névsor miatt, de nem szeretnék irodalomtörténeti kötet névmutatója lenni.) Nem hiszem, hogy akik olvasták Nagy László szavait, valaha is elfelejtik azokat. Mert itt ég bennünk, örökkön-örökké:
Létem, ha végleg lemerült,
ki rettenti a keselyűt!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!

Vajon szépek ezek a szavak, ezek a gondolatok? S ha igen, mi adja szépségüket? Szép-e Pilinszky KZ-oratóriumában R. M. meséje a farkasról, József Attila Ódájában a mellékdal? Visz a vonat, megyek utánad…
Az esztétika száraz meghatározással tudatja velünk a szépség fogalmát. De megmérhetjük-e a megmérhetetlent, választ tudunk-e adni arra, miért tetszik, számunkra miért szép? S ennek deklarálásához milyen úton jutottunk el? Emlékezzünk csak a népdalra: Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni! Ezt a „különös varázsú, megejtően édes mérgű népi strófát” – ahogy Fejtő Ferenc említi az éneket – komolyan kell venni. Mert aki a lényegre kíváncsi, nem maradhat meg a felszín vékonyka rétegeiben, annak valóban a mélységeket kell megharcolnia. Ott találja meg a válaszokat… – ha megtalálja.
***
Ha a szerzőtől számon kérjük tehetségét, művének minőségét, akkor a szerző és olvasója közti kapcsolatnak csak az egyik oldalát vesszük górcső alá. A legjobb művet is nehéz olyanokkal megszerettetni, akik annak megértésére nem készültek fel, befogadására alkalmatlanok. Amint nem lehet egyetlen munkánkhoz sem hozzálátni annak előzetes felmérése, tanulmányozása nélkül. A szépség keresésének is megvannak a sajátságos módszerei. Nem könnyű feladat, ugyanakkor kikerülhetetlen. S ez nem más, mint a művészet, az irodalom tárházában lévő értékek minél jobb megismerése, értő és kritikus befogadása. Ifjú, induló költőknek szoktam mondani: olvassanak sok, nagyon sok verset. Ismerjék meg a szerzők munkáit, azok létrejöttének hátterét, a formát, a stílust. Keressék bennük a lényeget, ha úgy tetszik, a szépséget. Ezt mindenkinek személy szerint kell megtennie saját érdeklődése, vérmérséklete, intellektusa függvényében.
Meglátni, megérezni, felfedezni a szépet olyan kaland, amilyenre mindannyiunknak vállalkoznia kellene. Ez azonban – amint említettem – legalább kétoldalú dolog, ahol az egyik oldalon az alkotó, a másikon a befogadó áll. A befogadó pedig minden esetben a saját ízlése szerinti szépséget fogja keresni és talán felfedezni a műben. Ezért vannak kedvelt szerzőink, akik nem kötelezően esnek egybe mindenki értékítéletével. Ezért történhet meg, hogy hangulata megerősítéséhez mindenki más és más kedvenc könyvet emel le könyvtárának polcáról.
Persze felmerülhet az a kérdés is: van-e egyáltalán szükségünk a szépre, annak keresésére, az esztétika megannyi, olykor nehezen megérthető magyarázatára? Úgy gondolom, mindenképpen, mert a szép felismerése, szeretete egy gazdagabb, kiegyensúlyozottabb, örömtelibb és emberibb élet ígéretét hordozza.

Cséby Géza

megosztás
hozzászólások
korábbi híreink
Nyári Viola (1), marko peter (22), cégtörlés (3), bezárás (1), Vaszily Zsolt (3), SzezOn bevásárló közösség (1), koraszülött (1), lotus (1), e-kereskedelem (1), paleo-ketogén (4), adomány (1), Burucs Szabolcs (2), mentő (9), luxus (4), Bródy János (1), republic (1), MTI (595), migráns (3), Palya Bea (1), zápor (1), fürdő (2), belfold (1440), shotokan (1), mav (25), ingatlan (12), hegyalja fesztival (3), Magyar Államkincstár (2), korcsolya (4), gyógyítás (2), Hollywood (1), tartozás (1), taverna (25), szalloda (59), szallas (39), Darren Cranmer (2), cselgáncs (1), hűtőgépcsere-program (1), betegség (12), jatek (2), HIV (1), zala (1156), Keszthelyi Városvédő Egyesület (6), sofőrszolgálat (1), Havasi Bálint (13), Nardai Sarolta (1), Donkó Imre (1), jogszabály (1), óvoda (7), Novák Péter (1), europa-bajnok (5)