Majorbéli beszélgetések: élet a Georgikon előtt

2014. január 06.
Dobogó, Keszthely és Fenékpuszta régészeti leletei bizonyítják, hogy a Krisztus előtti második évezredtől a honfoglalásig már számos nép élt itt. Folytatjuk sorozatunkat, amelynek célja, hogy Keszthely polgárvárosi múltját, a XVIII–XIX. században jellemző szellemi frissességét, különösen az 1791-től tartósan Keszthelyen élő Festetics György gróf és a Georgikon hatásait boncolgassuk.

 

Ebből az időszakból számos levéltári forrás áll rendelkezésre, beszélgetéseinkhez bőven nyújt hátteret.

Mielőtt nagyon belemerülnénk a korszak feltárásába, foglaljuk össze a Festetics család Keszthelyre településéig a város régmúltjához köthető fontosabb történeti jellemzőket. Beszélgetőtársunk a Majormúzeum vezetője, Szabóné Lázár Ibolya.

Zalavár központi szerepe
A Balaton tavát kerülő és mocsarasodó öblein átvezető fenéki és a hídvégi átkelők forgalmának köszönhető elsősorban, hogy Keszthely térsége évezredes települési múltra tekinthet vissza. Fontos kereskedelmi és hadi út védelmében épült a IV. században a fenékpusztai erődítmény, hogy raktárt és szállást adjon a római katonáknak. Később gótok, majd egy keresztény népesség is élt itt, és jelentős kultúrát hagyott hátra. A IX. században, Zalavár központtá alakulásakor egy időre a térség háttérbe került.

Lackfi nádor és a Fő téri templom
Az első írásos források 1247-ben a mai kastély kertjének keleti felén, Szent Márton tiszteletére épülő plébániatemplom kapcsán említik Keszthelyt. Károly Róbert király Lackfi Istvánnak ajándékozza a keszthelyi birtokokat. Lackfi nádor szobrát a Fő téren láthatjuk. A XIV. század végén elkészült a Fő téri gótikus templom, csodálatos freskói ma a legnagyobb összefüggő feltárt gótikus falfestmények az országban.
A XV. században már 1000 fős település Keszthely, mezővárosként említik, birtokosa a Gersei Pethő család. A lakosság halászatból, földművelésből, állattartásból élt, és egyötöde már iparos volt.

Végvár és Kiskeszthely
A török megszállás nem érte el Keszthelyt, de a portyázó török csapatok alkalmanként gondot jelentettek. A város a XVII. század közepén a törökök okozta tűzvész martalékává vált. Gersei Pethő János a város védelmében a templomot végvárrá alakította. Fél évszázaddal később a védelmet megerősítették, a belvárost várárokkal és palánkkal vették körül, amely a lakosság szétválását is jelentette. Amíg a belváros lakói az úrbéri függőségtől mentességet élveztek, a kívül rekedt (kiskeszthelyi) lakók földesuruknak jobbágyi függőség szerint adóztak.
A XVII. század végén már nem a török, hanem az osztrák uralom jelentett veszélyt. A lakosság féltette a mezővárosi előnyöket, ezért csatlakozott a Rákóczi-szabadságharchoz, a vár 1705–1709 között kuruc felügyelet alatt állt. A szatmári békét követően császári rendeletre – az ország többi végvárának sorsához hasonlóan – lerombolták a védőművet, a sáncokat feltöltötték.

Vásárváros borkereskedőkkel
A háborús időszakban a város lélekszáma nagyon lecsökkent, csak néhány százan éltek a hajdan virágzó településen. Nagy szántóföldek a városhoz nem tartoztak, ezért a fő megélhetési forrást a szőlőművelés és a borászat jelenthette. A keszthelyiek – terheik csökkentése miatt is – szívesen költöztek ki a környékbeli szőlőkbe, a belvárosban többnyire csak iparosok, kereskedők laktak, de általában ők is szőlőművelők voltak. A keszthelyi vásárok jelentősek maradtak, a hagyományos vásárnapokra távolabbi vidékekről is hoztak állatokat, terményeket, és ekkor adták el az itt termelt bor jelentős részét is. A mai Amazon szállótól délre a Fő térig álltak a vásárosok, a Fő tér alatt marhavásárt tartottak.

Festetics Kristóf és fia
A város életében nagy változást jelentett, hogy a Gersei Pethő család 1739-ben eladta keszthelyi birtokait a nyugati határvidéken élő, nemesi származású, császárhűségéről ismert Festetics Kristófnak. Kristóf és fia, Pál a városlakók korábbi jogkörét jelentősen korlátozta. A Festeticsek gyakran összetűzésbe kerültek a városi képviselettel, a bíróválasztás során is saját embereiket preferálták. A Festeticsek megjelenése a mezővárosi jogok csorbítását eredményezte ugyan, de sok előnnyel is járt. Keszthelyen kastély épült, és a város uradalmi központtá vált, amely új munkalehetőségeket hozott. Számos iparos, kereskedő, iskolázott ember települt a városba. Az igényesebb lakosságnak a Festetics család kórházat, iskolákat létesített, új kőházak, vendéglők, szálláshelyek épültek.
Az 1772-es összeírás szerint 215 iparos, 12 céh volt a városban. A város lélekszáma is gyorsan nőtt, 1785-ben már 3500-an lakták. 

megosztás
hozzászólások
korábbi híreink
vállalkozó (4), Tóth Gergely (1), helyesírás (1), Palásthy Bese (2), kormany (11), Füzes Eszter (1), kollégium (1), országgyűlési képviselőjelölt (11), Tata (1), cigaretta (13), karrier (1), polgármester (153), sorkötelezett (1), nav (29), republic (1), gépjármű (1), közmunka (1), magyar dal napja (8), béremelés (2), Kis-Balaton (1), Magyar Telekom (1), vasárnapi nyitvatartás (1), kutatók éjszakája (1), igazgató (1), homoszexualis (1), Hegyi Roland (HR) (5), Tar László (1), riporter (1), telefon (3), Fehér szalag (1), Benkő Lívia (1), Forstner Anna (1), divat (4), Aradvári László (1), Burucs Szabolcs (2), véradás (2), MSZP (17), energia (7), Suba Alexandra (1), Örvényeshegy Piknik (3), Horváth Szabina (1), Dumaszínház (2), Polgári vélemény (6), Márki Péter (1), Balaton (1157), retro (1), tispol (3), kiállítás (16), meteorologia (146), Taliándörögd (1)