„Legyen közös ügyünk a KESZTHELYI NYÁRI JÁTÉKOK!”

2015. október 29.
Panta rhei – minden változik, minden mozog gazdaságilag, politikailag és kulturálisan is, s e változó körülmények között kell sikeresnek lennünk. Egy dolog mégis állandó volt az utóbbi tizenhat évben: a Keszthelyi Nyári Játékok sikere. Ugyanakkor az előző öt esztendő méltánytalanságai arra késztették Puskás Tamást, a Centrál Színház igazgatóját, a játékok szervezőjét, hogy felkeresse a város polgármesterét, Ruzsics Ferencet és a Festetics-kastély igazgatóját, Pálinkás Róbertet a folytatással kapcsolatban.



‒ A Keszthelyi Nyári Játékok tizenhat éves fennállása alatt beváltotta az ígéreteit. Országos hírű, sikeres előadások kerülnek a nézők elé remek kivitelben, a legjobb színészekkel. Sok embert szólítanak meg, keszthelyi lakosokat éppúgy mint turistákat, akik vagy itt nyaralnak amúgy is, vagy kifejezetten ezért érkeznek ide az ország más területeiről.

‒ Miért kereste fel mégis a polgármestert és a kastélyigazgatót?
‒ A város hozzáállása az előző öt évben méltatlan volt a nyári játékok történetéhez. Hat éve, hogy a város utoljára támogatta a produkció megrendezését, kétmillió forinttal a kastély 1,2 milliós bérleti díjával szemben. Azóta a Keszthelyi Nyári Játékok a várostól semmilyen támogatást nem kapott, a kastély pedig, mint független intézmény,  már emelte a bérleti díjat. Ehhez még hozzáadódnak azok az egyenként is bosszantó, együtt pedig kifejezetten bántó tényezők, mint az idegenforgalmi adó, a parkolási díj; a szórólapozásért és a molinók kitevéséért felszámított pénzek. Fizetnünk kell azért is ‒ és még így sem mindig sikerül ‒, hogy a város a saját orgánumaiban hírt adjon a programunkról. Ha én történetesen nem egy sikeres budapesti teátrum igazgatója volnék, hanem csupán magánszemély, öt éve bezárta volna a kapuit a rendezvény. Csak a Centrál Színház erejéből telik arra, hogy támogassa a játékokat, a műsor, a reklám, a műszaki kiszolgálás, az esetleges veszteség pótlása és a keletkező jegybevétel társasági adója, a tao befizetésének begyűjtése tekintetében is.

‒ Mit gondol, miért alakult ez így?
‒ Nem gondolom, hogy rosszindulat miatt, inkább azon téves elgondolás okán, hogy biztosan azért csinálja az alapító Puskás, mert megvan rajta a maga haszna. Le kell szögeznem, hogy ez már régen nem felel meg a valóságnak.

‒ Adódhatnak kevésbé jó esztendők is.
‒ Van úgy, hogy az egyik év nehezebb, mint a másik,  mi ezt megértéssel kezeljük. Megértéssel szemléljük, ha a kastélyt felújítják és a munkálatok nem fejeződnek be időben, a kert nem rendezett, szalad. 2015-re azonban felgyűltek az előző évek  kellemetlen tapasztalatai. Bosszant, hogy a közös ügy dicsőségében osztozunk, terheiben azonban nem. A nyári játékok híre, a siker fénye éppúgy áramlik a városra és a kastélyra is,  függetlenül attól, mennyi volt a Centrál az évi kára, mert például esős volt a nyár, és kevesebb nézőnk  volt a vártnál. A rizikót én vállalom.

‒ Hogyan reagáltak az illetékesek a megkeresésére? Eredményes volt a megbeszélés?
‒ Örömmel mondhatom, mindketten egyetértettek a helyzetértékelésemmel. Megbeszéltük, hogy igyekeznek teljesíteni azokat a minimális követelményeket, amelyek  értelemszerűen a városra, a kastélyra hárulnának. Kértem, ne csak szóban támogassanak, adják tanújelét annak, hogy  közös ügynek tekintik. Kértem, hogy élvezzenek előnyt vagy támogatást az előbb felsoroltak, legalább azok ne nekünk legyenek teher.

‒ Megfordult a fejében a gondolat, hogy nem lesz több nyári játékok, vagy hogy nem itt lesz?
‒ A Keszthelyi Nyári Játékok sikerét nem meghatározható, jelentékeny mértékben szolgálja, hogy a Festetics-kastély parkjában kerül megrendezésre. Keszthely is jó helyen van turisztikai szempontból, a kastély is remek hely e tekintetben. Az én életemnek jelentős szakasza az eltelt tizenhat év, nagyon kedvelem azt, amit itt teremtettünk, nagyon szépek az emlékeim, ahogy például elindulunk az alkonyi fényben a Tévedések vígjátékát, a Vízkeresztet, a Sok hűhót vagy A Figaro házasságát játszani … Sok szép emlékem van, ezért sem dobtam eddig a lovak közé a gyeplőt. Úgy vélem, ha ennyi munkával, igyekezettel, szeretettel felépítettünk valamit, ne dobjuk el csak azért, mert anyagi gondokkal küzdünk.

‒ Mik a következő lépések?
- Szeretnék minél előbb egy asztalhoz ülni az érintettekkel. Eddig külön tárgyaltam velük, de hamarosan leülünk Ruzsics Ferenccel és Pálinkás Róberttel és a városmarketing cég vezetőjével, Tar Lászlóval, hogy a gyakorlati lépésekben megállapodjunk. Én remeknek látom a város, a kastély és a Játékok közös esélyeit, olyan befektetésnek, amelyre építeni lehet, akár a város kitörési pontja is lehetnénk. Az emberek vonzódnak a színházhoz, színészeinkhez, a produkcióinkhoz. Ezt a tőkét használni, kamatoztatni kell, nem elherdálni azzal, hogy veszni hagyjuk. Építsünk rá és legyen ismét közös büszkeségünk a Keszthelyi Nyári Játékok.

 

megosztás
hozzászólások
vadász (2), augusztus 20. (5), Révai Gábor (1), kilométer (1), hosegriado (7), életmód (10), időkép.hu (2), TRX (22), rádió (1), Semmelweis Egyetem (1), autó (3), halál (42), Apák napja (1), csillaghullás (2), Spar (1), építész (3), Együtt (1), könyv (1), Bocuse (3), kenyér (7), katona (1), választás (46), Major Veronika (5), temetés (2), Cserszegtomajfutás (5), Krasznai István (1), gyász (1), Balaton átúszás (5), Vatikán (1), Monitor konyhája (80), Polgári vélemény (6), A Dal (3), cipősdoboz (3), Magyar Turizmus Zrt (45), Béres Attila (2), ajándék (8), debrecen uszo eb (16), Bradley Cooper (1), gyermekfelügyelő (1), Via Hotel (1), táska (1), Anna-bál (2), Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt (18), Kovács Viktória (4), uszoda (9), tűzijáték (1), kábítószer (9), vallás (1), tenisz (3), turisztika (94)