„Legyen közös ügyünk a KESZTHELYI NYÁRI JÁTÉKOK!”

‒ A Keszthelyi Nyári Játékok tizenhat éves fennállása alatt beváltotta az ígéreteit. Országos hírű, sikeres előadások kerülnek a nézők elé remek kivitelben, a legjobb színészekkel. Sok embert szólítanak meg, keszthelyi lakosokat éppúgy mint turistákat, akik vagy itt nyaralnak amúgy is, vagy kifejezetten ezért érkeznek ide az ország más területeiről.

‒ Miért kereste fel mégis a polgármestert és a kastélyigazgatót?
‒ A város hozzáállása az előző öt évben méltatlan volt a nyári játékok történetéhez. Hat éve, hogy a város utoljára támogatta a produkció megrendezését, kétmillió forinttal a kastély 1,2 milliós bérleti díjával szemben. Azóta a Keszthelyi Nyári Játékok a várostól semmilyen támogatást nem kapott, a kastély pedig, mint független intézmény,  már emelte a bérleti díjat. Ehhez még hozzáadódnak azok az egyenként is bosszantó, együtt pedig kifejezetten bántó tényezők, mint az idegenforgalmi adó, a parkolási díj; a szórólapozásért és a molinók kitevéséért felszámított pénzek. Fizetnünk kell azért is ‒ és még így sem mindig sikerül ‒, hogy a város a saját orgánumaiban hírt adjon a programunkról. Ha én történetesen nem egy sikeres budapesti teátrum igazgatója volnék, hanem csupán magánszemély, öt éve bezárta volna a kapuit a rendezvény. Csak a Centrál Színház erejéből telik arra, hogy támogassa a játékokat, a műsor, a reklám, a műszaki kiszolgálás, az esetleges veszteség pótlása és a keletkező jegybevétel társasági adója, a tao befizetésének begyűjtése tekintetében is.

‒ Mit gondol, miért alakult ez így?
‒ Nem gondolom, hogy rosszindulat miatt, inkább azon téves elgondolás okán, hogy biztosan azért csinálja az alapító Puskás, mert megvan rajta a maga haszna. Le kell szögeznem, hogy ez már régen nem felel meg a valóságnak.

‒ Adódhatnak kevésbé jó esztendők is.
‒ Van úgy, hogy az egyik év nehezebb, mint a másik,  mi ezt megértéssel kezeljük. Megértéssel szemléljük, ha a kastélyt felújítják és a munkálatok nem fejeződnek be időben, a kert nem rendezett, szalad. 2015-re azonban felgyűltek az előző évek  kellemetlen tapasztalatai. Bosszant, hogy a közös ügy dicsőségében osztozunk, terheiben azonban nem. A nyári játékok híre, a siker fénye éppúgy áramlik a városra és a kastélyra is,  függetlenül attól, mennyi volt a Centrál az évi kára, mert például esős volt a nyár, és kevesebb nézőnk  volt a vártnál. A rizikót én vállalom.

‒ Hogyan reagáltak az illetékesek a megkeresésére? Eredményes volt a megbeszélés?
‒ Örömmel mondhatom, mindketten egyetértettek a helyzetértékelésemmel. Megbeszéltük, hogy igyekeznek teljesíteni azokat a minimális követelményeket, amelyek  értelemszerűen a városra, a kastélyra hárulnának. Kértem, ne csak szóban támogassanak, adják tanújelét annak, hogy  közös ügynek tekintik. Kértem, hogy élvezzenek előnyt vagy támogatást az előbb felsoroltak, legalább azok ne nekünk legyenek teher.

‒ Megfordult a fejében a gondolat, hogy nem lesz több nyári játékok, vagy hogy nem itt lesz?
‒ A Keszthelyi Nyári Játékok sikerét nem meghatározható, jelentékeny mértékben szolgálja, hogy a Festetics-kastély parkjában kerül megrendezésre. Keszthely is jó helyen van turisztikai szempontból, a kastély is remek hely e tekintetben. Az én életemnek jelentős szakasza az eltelt tizenhat év, nagyon kedvelem azt, amit itt teremtettünk, nagyon szépek az emlékeim, ahogy például elindulunk az alkonyi fényben a Tévedések vígjátékát, a Vízkeresztet, a Sok hűhót vagy A Figaro házasságát játszani … Sok szép emlékem van, ezért sem dobtam eddig a lovak közé a gyeplőt. Úgy vélem, ha ennyi munkával, igyekezettel, szeretettel felépítettünk valamit, ne dobjuk el csak azért, mert anyagi gondokkal küzdünk.

‒ Mik a következő lépések?
- Szeretnék minél előbb egy asztalhoz ülni az érintettekkel. Eddig külön tárgyaltam velük, de hamarosan leülünk Ruzsics Ferenccel és Pálinkás Róberttel és a városmarketing cég vezetőjével, Tar Lászlóval, hogy a gyakorlati lépésekben megállapodjunk. Én remeknek látom a város, a kastély és a Játékok közös esélyeit, olyan befektetésnek, amelyre építeni lehet, akár a város kitörési pontja is lehetnénk. Az emberek vonzódnak a színházhoz, színészeinkhez, a produkcióinkhoz. Ezt a tőkét használni, kamatoztatni kell, nem elherdálni azzal, hogy veszni hagyjuk. Építsünk rá és legyen ismét közös büszkeségünk a Keszthelyi Nyári Játékok.