„Keszthelynek ezerszínű a múltja, mégis sápadt”

2016. február 22.
Kerner Gábor, a tavaly ősszel harmadik alkalommal megalakult Keszthelyi Városvédő Egyesület egyik alapítója előző számunkban a korabeli városvédők okosságát dicsérte. Az építész-néprajzkutató, aki nemcsak az épített, hanem a szellemi örökség szerelmese is, most Keszthely napos és árnyékos oldalát is lefestette.



Hiszem, hogy az az egyesület, ahol sok ember válik a hite kapcsán érdekeltté, megmarad. A jó célért pillanatok alatt az ügy mellé állnak azok, akik ezt szívügyüknek érzik – nem pénzzel, hanem szóval, tettekkel, gondolatokkal.

– Miért hiszi ennyire biztosan?
– Falun éltem a főváros után több mint harminc évig a Káli-medencében. A nyolcvanas évek elején jött létre ott egy civil szervezet, amellyel 250 épületet állítottunk helyre autentikus módon. Mindenki a maga házát – saját zsebből finanszírozva. Nem neveztük el nemzeti ügynek, egy fenét, csupán fontos volt a társaságnak a magyar épített örökség, a magyar múlt. Ma a Balaton-felvidék csodájaként emlegetik a Káli-medencét. Keszthelyen is meg kell szólalni, mert sokszor nem nemtörődömségből mennek el az emberek valami mellett, hanem megszokásból. Ilyen a Szent Miklós temető kápolnájának esete is. Az emberek nem tudják, hogy ott van a középkor abban a kis kápolnában, a későbbi vakolatok alól részben kihámozott freskókon. Muszáj, hogy az idegenforgalmi látványosságok valóban azok legyenek. Keszthely sokkalta több, mint csak a kastély – Kossuth utca – Fő tér – nagytemplom – Balaton-part – móló – busz – Halászcsárda. De ma nem tudok kimenni a Szendrey-telepre, Fenékpusztára, amely a római kortól követhető építészeti attrakció… Miért nem akar a város kezdeni valamit ezzel az egymásra épüléssel, a ma is létező allék által összekötött területekkel?

– Túl magas a léc?
– 1985-ben a kastélyprogram kapcsán már beszélgettünk Fenékpusztáról. Hány év telt el azóta? Nem történt semmi. Holott ott van a római romkonzervált horreum, a bazilika, az északi erdősávban a katonaváros bástyarendszere. Érthetetlen, hogy veszni hagyjuk ezt az idegenforgalmi stratégiai területet, holott az osztrákok néhány kilométerrel arrébb, Carnuntumban hihetetlen bevételre tesznek szert a régi katonavárosból mint turisztikai attrakcióból. Mi pedig gázolunk át a romokon. A Szendrey-telepen ott van Szendrey Júlia emlékszobája, a Magyarországon egyedülálló barokk magtár, a Bartók Béla által látogatott épület – ma mind romhalmaz. Ha nem beszélünk erről, ha nem ordibálunk, nem történik semmi.

– Hogy viszonyulnak a hivatalok a civilekhez?
– Életem legfájóbb pontja, hogy a műemlékvédelem átalakítása következtében valami fura hasadás lett a hivatali és a civil világ között. A még hivatalos örökségvédelmi szervek és a civil szervezetek között napjainkra lényegében megszűnt a kapcsolat. A négyéves ciklusok és a pártok világa nem kedvez a tervezésnek. Reischl Vencelék mindig hosszú távra terveztek, és mindig tudták, mi a következő lépés.

– Milyen XXI. századi követelményeknek kell megfelelnie a városvédelemnek?
– Itt is a kontinuitás a lényeg. Ha a XXI. század azt az utat követi a városrendezésben, az épületek teremtésében, az infrastruktúrák elhelyezésében, mint a XX. század eleje a XIX. század értékeivel, maradandót teremthet. De ha végignézünk Keszthelyen, láthatjuk, mit művelt a várossal a hetvenes évek: beépítette a zöld felületeket, a Vásár térre, a Balaton-partra toronyházakat húzott, odalökte a szállodának nevezett építészeti prostitúciót. Olyan törést tapasztalni a falakon kívül stílusban, településszerkezetben, amely szinte jóvátehetetlen. Ma is lehet a történelembe visszaforduló, de a XXI. századba előre mutató házakat tervezni és építeni úgy, hogy azok ne okozzanak törést, függetlenül attól, hogy más a stílusuk, mint a belvárosi régi házaknak. Ez megvalósult Sopronban és a budai Várban is. A szempont az illeszkedés – az arányrendszerek, a párkánymagasságok, a színek és a szintek harmóniája. Keszthelynek vannak színei, és vannak szürkeségei. A belváros egyik legnagyobb problémája a színtelenség: minden halványsárga, szürke, drapp és koszos. Holott elementáris élményt jelentenek a színek. Elég csak Kőszegre, Sopronra gondolni: fekete, piros, zöld, sárga, fehér házak váltogatják egymást. Keszthelynek ezerszínű a múltja, mégis sápadt.

megosztás
hozzászólások
korábbi híreink
homoszexualis (1), menekült (1), ellazulás (1), Rézsó Tamás (6), Hotel Zenit (3), nyaralas (12), Révai Gábor (1), Szeiler (63), levendula (2), iskola (338), állatvédő (5), menzareform (4), Sárdi Katalin (1), Vajda János Gimnázium (22), Zalai Borcégér (5), Kardos Gábor (6), Balatoni Szövetség (3), költségvetés (1), vízkereszt (1), nyugdij (8), Ranolder (1), statisztika (2), 1956 (1), Bartha Gábor (34), Krassói Katalin (1), piac (6), ÉrtékTrend (35), Semmelweis (2), Helikoni ünnepség (4), macska (1), autizmus (2), Keszthelyi Környezetvédő Egyesület (2), hosegriado (7), Télikert (5), borünnep (24), Owaimer Zoheir (1), paleo (13), tanulás (2), Polgár Zsolt (1), Biró Lajos (1), Szent Mihály (1), kulfold (245), Magyar Turizmus Zrt (45), színház (5), Barista bajnokság (2), uzemanyag (24), Erdély (2), adó (6), Novák Péter (1), Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt (18)