Keszthely város és a keszthelyi polgárság története

2015. május 04.
A polgár személyében szabad, és ezt vagyona, jövedelme is biztosítja. A középkorban ezért polgárok csak a szabad királyi városokban éltek. A földesúri tulajdonban lévő, mezővárosi kiváltságokkal rendelkező Keszthely lakói jobbágyok voltak.



Keszthely látképe 1860 körül (Rohbock nyomán)

A helyzet a török korban, 1567 után változott meg, amikor a ferences kolostort végvárrá alakították, és a belváros lakói a katonai szolgálatért cserébe személyükben szabaddá váltak. A település északi részén élők továbbra is jobbágyi állapotban maradtak − furcsa mód ezt a városrészt nevezték Polgárvárosnak −, és egészen 1925-ig fennmaradt területi és közigazgatási különállásuk.
A XVI−XVII. században a szinte folyamatos háborúskodás miatt az ország népessége nem növekedett. Keszthely a kivételek közé tartozott, hisz a törökök pusztításai miatt a környező települések elnéptelenedtek. Lakóik egy része Keszthelyre költözött, határukat pedig hozzácsatolták Keszthelyhez. A vitézi rend személyében szabad volt, de jelentősebb vagyonra csak kevesen tudtak szert tenni, hisz jövedelmüket elsősorban a zsold jelentette, amit vagy megkaptak, vagy nem. Emellett művelték a város szőlőhegyeit, és kereskedéssel is foglalatoskodtak, kihasználva a város előnyös helyzetét a hódoltsági és a királyi terület határán. A törökök kiűzése után még megtarthatták kiváltságaik többségét, mert több tulajdonosa is volt a városnak. 1739-ben azonban kizárólag Festetics Kristófé lett Keszthely, és ő megfosztotta jogaik javától a lakókat. Ugyanakkor azzal, hogy a hatalmas Festetics-birtokok központja Keszthely lett, és 1745-ben megkezdődött a kastély építése, fejlődésnek indult a város. A birtokigazgatásban foglalkoztatottaknak és a főleg német nyelvterületről betelepített mesterembereknek köszönhetően gyorsan nőtt a lakosság létszáma.
Keszthelyen 1710 óta állomásozott egy ezred. A katonákat magánházakban szállásolták el, de a szállásdíj nem fedezte a tényleges költségeket. Ez alól úgy lehetett kibújni, ha valaki kiköltözött a szőlőhegyére, mert ott tilos volt a katonákat elszállásolni. Így aztán a XVIII. század végétől egyre többen hagyták el a várost, és húzták meg magukat a cserszegi, a tomaji, gyenesi vagy éppen a vonyarci szőlőhegyen.
Festetics Kristóf és a grófi rangra emelt Pál kórházat és gimnáziumot alapítottak, de keveset időztek Keszthelyen. A hazafias gondolataiért az udvarban kegyvesztetté vált György azonban 1791-től folyamatosan itt élt. Felvilágosult főúrként a Dunántúl szellemi központjává tette Keszthelyt. A várossal azonban állandó hadakozásban állt, mert az elődei által felhalmozott hatalmas adósság rákényszerítette a földesúri terhek növelésére: felemelte a robotváltságdíjat, korlátozta a legelők és az erdők használatát, növelte a szőlőkért fizetendő hegyvámot stb. A város ellenállt, és ebből egy több mint két évtizedes per lett, amelyet végül is 1838-ban a város elveszített. A belváros 522 telkének lakói ugyan kollektív kiváltságokat kaptak, például az elsőfokú bíróság az úriszéktől a város hatáskörébe került, de a külterületen élők jobbágyi állapotba kerültek, ezért a következő évtizedben Cserszegtomaj, Gyenesdiás és Vonyarcvashegy önálló községekké alakultak. A város lakossága 1829-ben csaknem hétezer fő volt − a Délnyugat-Dunántúlon csak Nagykanizsa volt népesebb −, 1857-ben viszont alig haladta meg az öt és fél ezret. Keszthely a távolabbi környéknek is ellátó központja volt, virágzott a kereskedelem, a grófi udvar és az uradalom alkalmazottai folyamatosan munkát adtak a legkülönbözőbb mesterembereknek.
Az 1861-ben megnyitott déli vasút elkerülte Keszthelyt, és ez visszavetette a fejlődést. Reischl Vencel, aki több mint három évtizeden át állt városbíróként a település élén, stabilizálta a város helyzetét, jó kapcsolatot épített ki a Festeticsekkel, és a kiegyezés után új fellendülés kezdődött. 1888-ban bekapcsolódott a város a vasúthálózatba. Keszthely iskolavárossá vált, a Balaton-part megszerzésével megépült a kikötő, a szigetfürdő, a szállodák, az idegenforgalom egyre fontosabb szerepet játszott a város és lakói életében. A polgárok nemcsak gyarapodtak, de egyesületeket, alapítványokat hoztak létre, segítették a szegényeket. Ilyen volt a Társaskör (Polgári Olvasó Egyesület), a nőegyesület (célja az árvák és a betegek segélyezése volt), a tűzoltó-egyesület, a gazdakör, a Csónakázó- és Korcsolyázó Egylet, az ipartestület, a Balatoni Múzeum-Egyesület. Ezek állami támogatás nélkül prosperáltak. A polgárok tájékoztatásáról a helyi sajtó gondoskodott.
Az első világháborút követő gazdasági válság Keszthelyt is sújtotta, de a Monarchia nevezetes fürdőhelyei az utódállamokhoz kerültek, így a konszolidációt követően jelentős fejlődésnek indult a balatoni turizmus. Egyre-másra épültek a városban az új nyaralók, szállodák és panziók. Sokan véglegesen ideköltöztek. Az útikönyvek méltán nevezték Keszthelyt a Balaton fővárosának.
A második világháború, majd az új társadalmi rendszer megváltoztatta Keszthely és polgárai életét. 1950-ben Veszprém megyéhez került a keszthelyi járás is. Veszprém balatoni beruházásai Füredre és Tihanyra koncentrálódtak, a reakciós városnak kikiáltott Keszthelyen csak a 70-es években indultak újra fejlesztések. A négy évtized egyik legsúlyosabb bűne, hogy felszámolta a civil szervezeteket, és ezek a rendszerváltozás után sem tudtak újra megerősödni. Öntudatos, kezdeményező, a városukért önzetlenül tevékenykedő polgárok pedig alig maradtak.
Müller Róbert

megosztás
hozzászólások
Klenovics Mónika (2), palyazat (164), gyógyszertár (1), Rejuvena (19), Happy Dixieland Band (8), halottak napja (1), nyaralas (12), Naszádos Antal (1), újév (6), Csöre Gyula (1), konyvtar (103), Ékszertáska (2), Sáringer-Kenyeres Tamás (5), Asperger-szindróma (1), kornyezettudatos (4), Babos Lajos (1), karrier (1), helikon (41), állatvédő (5), DK (13), gyógyítás (2), jutalom (1), kresz (2), csillaghullás (2), oktatas (347), magyar (1), voroskereszt (24), Nyári Viola (1), Otthon Centrum (1), Csángó Zsuzsa (1), Csengei Agota (16), mav (25), Életfa iskola (2), Hévíz gyógyfürdő (112), étel (3), ingatlan (12), Pelso Társaság (6), sofőrszolgálat (1), boksz (3), kozlekedes (8), alga (1), Use Unused (1), parlament (72), ötös lottó (101), Musica Antiqua (2), Rózsakert étterem Hévíz (1), Rigo Csaba (36), Palinkas Robert (83), Oláh Péter (2), Csótár András (58)