Ízek és érvek I.

2016. január 04.
A közétkeztetést megreformálni hivatott törvény előírásait szeptember óta kötelesek követni a nevelési és tanintézmények, a kórházak, a közétkeztetést nyújtó helyek. Az új irányelvek nemcsak azt szabályozzák, hogy milyen alapanyagokat kell használni, hanem azt is, hogy melyik korcsoport mekkora adagokat kaphat, szigorúan korlátozva a só- és a cukorfogyasztást.

Magyarországon másfél millió ember veszi igénybe a közétkeztetést, nem mindegy hát, hogy milyen minőségű az étel. Ebben a hónapban igyekeztünk alaposan körüljárni az ízeket és az érveket pró és kontra. Só, cukor, zsír, tej és gabona – elég-e, sok-e? Jobb-e a teljes kiőrlésű, ha mesterséges anyagokkal színezik, mint az alacsony zsírtartalmú, ha vizezett? Abban egyetértés van, hogy mindenki szeretne egészséges lenni, egészségesen enni. De helyes-e az irány, vagy máris tévúton járunk? A megkérdezettek – szakemberek és „közétkezők” – erre próbáltak szubjektív és objektív válaszokat adni.

A keszthelyi általános iskola bejárati ajtajára kiragasztott étlapon egyre kisebbek a betűk. Ha van türelmünk hozzá, az A4-es méretű papíron kisilabizálhatjuk a sokasodó információkat: az ételek neve mellett már nemcsak a kalória-, zsír-, fehérje- és szénhidráttartalmukat, hanem a bennük található allergéneket is fel kell tüntetni. Az ebédlő felé közeledve fokozódik a hangzavar, a helyiségből a megszokott menzaszag árad.

„Íztelen az étel – én sem a menzán étkezem”
Új ízek, új alapanyagok, új menük – hogy mennyire népszerűek és mennyire váltották be a reményeket a közétkeztetésben, azt a legjobban talán az látja, aki mindennap szembesül velük: a gyakorló pedagógus. Az iskola alsó tagozatos tanítónője szerint nem beszélhetünk sikerről:
– Nem megengedhető az a pazarlás, ami a menzán folyik. Íztelenül főznek, csúnyán főznek, a gyerekek pedig
vizuálisak: ami nem szép, azt nem eszik meg. Aki gyakorló szülő, az tudja ezt. A pedagógus nem erőltetheti, hogy kóstolják meg a levest vagy a főételt, egyenek három kanállal belőle… Nem eszik meg, inkább ott ülnek az iskolában nyolc órán keresztül étlen-szomjan. Ha a tízórai magos zsemle, nem eszik meg. A magos dolgokat amúgy sem szereti a tanulók fele. A reform célja az volt, hogy egészségesen étkezzenek, megismerjenek minél több alapanyagot, kiegyensúlyozott legyen a zöldség-gyümölcs-fehérje bevitelük, az egyensúly még sincs meg, mert nem esznek a gyerekek. És nyafognak. Délután két órakor már az uzsonnásdobozt lesik, mert éhesek. Mindenkinek más az ízlése, de beszélgettem sok felnőttel és gyerekkel, s az egyöntetű véleményük az, hogy íztelen az étel. Sokat elmond, hogy én sem itt étkezem.
– Gyakori, hogy összeegyeztetlen az első és a második fogás, például sűrűn kapunk bablevest spenóttal. Számtalanszor tálalnak még mindig elősütött, előkészített termékeket, pipifasírtot, amiről nem tudható, hogy mit tartalmaz; fagyasztott nutellás gombócot porcukorral, ami nem reform, hanem szénhidrátbomba. Vannak jó ötletek is: krémek, pürék kerülnek a menübe, amelyeket megkóstolhatnak a gyerekek, és ha ízlik nekik, rákenjük a zsemléjükre – folytatja a pedagógus. – Van büfé, de nem az iskola fennhatósága alá tartozik, így a rágógumitól kezdve a chipsen át a nyalókáig minden kapható. Az alsó tagozaton megmondtuk a szülőknek, nem engedjük, hogy a kis-
diákok televásárolják magukat ilyesmivel. Ám ahol nincs tiltva, ott megveszik. A megoldás a gyerekközpontú étkeztetés lehetne: az ő ízlésükhöz közelítően főzni és tálalni, fokozatosan csempészni az új ízeket, alapanyagokat a megszokott ételekbe. Kapjanak tésztát, de zöldséges öntettel. A pizzát pedig minden gyerek szereti, a feltétben akár hús és zöldség is lehetne, és készülhetne másféle gabonából.
A csengő könyörtelen, nem nézi, mennyi van még a tányéron, a szünetnek vége, a tálcák nagyrészt a mosogatóhoz kerülnek, a diákok pedig elindulnak a napközi, a különóra vagy hazafelé. A szerencsésebbeket már várják a szüleik, a testvéreik a bejáratnál.
Lilla négyéves, középső csoportos óvodás. Megkérdezem, milyen az oviban az ebéd, ujjait összecsippentve mutatja: egy csipetnyi só kéne csak. A bátyját várja. Gyuszkó tízéves, ötödikes, és ha hazaérnek, kihasználja apja vajszívét: általában csokoládéval üti el az éhét, amíg édesanyja hazaér, és megfőzi a vacsorát.

Elrontott kedvencek
– Bevallom, nem vagyok következetes édesanya, már ami az étkezést illeti. Tudom, hogy mi egészséges, és mi nem, néha mégis muszáj engedni. Természetesen chipset csak egészen kivételes alkalmakkor kaphatnak, a nyalókáért pedig már nem is nyúlnak a boltban a gyerekeim – árulja el egy anyuka az iskola előtt várakozva. – Hét és fél éves fiam viszont hetente háromszor két órát edz iskola után, este hét órakor végez, olyankor még a focilabdát is megenné. Hazáig aztán zöldség-gyümölcs helyett péksüteménnyel húzzuk ki… Otthon a hagyományos alapanyagok mellett használunk kölest, hajdinát, kókusz- és pálmazsírt, a joghurtba zabpehely és amaránt kerül, a teát szárított sztívialevelekkel édesítjük. Ezért örömmel fogadtam, hogy az iskolában a közétkeztetés megreformálásának köszönhetően tovább színesedik az ízpaletta. Nos, a tapasztalatok felemásak. A fiam beszámolóiból kiderül: a tízóraira kapott tea íztelen, a kakaó szinte ihatatlan. Az uzsonna rendszerint „undorító”, a konyhás nénik gyanús kinézetű dolgokat kennek a kenyérre (padlizsán- vagy zellerkrémet), amelyekben gyakori a hagyma, ami a gyerekek életkori sajátosságából adódóan nem ehető. Ha mégis megpróbálkoznak az uzsonnával, az első, ami a szemétben landol, a szendvicset megkoronázó paprikaszelet vagy sárgarépa-karika. Az ebéd pedig… A legnagyobb kedvenc, a bolognai spagetti még tartja magát, de az örök paradicsomleves elesett, és a zöldborsófőzelék sem vált már ki hurrázást. Az előbbi túl savanyú, az utóbbi pedig furcsa. A karfiolfőzelék viszont még a töknél is rosszabb. A fiam mindent megkóstol, és van, hogy sótlannak találja a fogásokat, de jellemzőbb, hogy inkább íztelennek. Az osztálytársaival egyetemben általában több mint a felét megeszi az ebédnek. Több anyukától hallottam azonban, hogy a gyerekek alig ebédelnek, nem uzsonnáznak, és amikor kijönnek az iskolából, a szemközti kisboltban alaposan bevásárolnak chipsből, csokoládéból. Az iskolai büfében pedig a legnépszerűbb étel még mindig a hagyományos melegszendvics és a hot dog – sorolja.

Nem tisztelik az ételt a gyerekek
A közétkeztetési reform néhány eleme talán megkérdőjelezhető, a kivitelezés pedig a tapasztalatok szerint néhol csapnivaló. Azonban minden éremnek két oldala van, ezért hallgattassék meg a másik fél is. Az egyik keszthelyi közétkeztető cég vezetője szerint nem rossz a menza.
– Nincs változás a megmaradó étel mennyiségében az egy évvel ezelőttihez képest, de még mindig őrült pazarlás folyik a közétkeztetésben. Ez tény. Egyvalamiről azonban senki nem beszél: arról, hogy nincs az ételnek tisztelete a gyerekek körében. Ráadásul az étkezési kultúrájuk is hagy kívánnivalót maga után: nemcsak az alsóbb évfolyamokon, de még a kilenc-tíz évesek között is akadnak olyanok, akik nem tudják a kést-villát használni, ezért nem állnak neki egy szelet rántott húsnak, érintetlenül a tányéron hagyják. A diákok sokszor el sem mennek a levespultig, bizonyos korosztályoknál pedig ha a hangadók nem esznek egy „kajából”, a többiek sem. Vagány dolognak tartják az ételt rugdosni vagy a kenyeret a vizespohárba tömködni is. Vannak iskolák, ahol a tanár a gyermekkel együtt étkezik, adott esetben segít neki, ott nagyobb a fegyelem az ebédlőben, ám ahol alig felügyelik őket, ott rettenetesen tudnak viselkedni – állítja a cégvezető. – A konyhareform célja, hogy minőségben és mennyiségben is tápláló ételeket kapjon a fejlődő vagy a felnőtt szervezet – ebbe a tudatosságba átfordulni nemzetgazdasági érdek. Húsz évvel ezelőtt egy gasztroenterológus éhen halt, ma pedig sikerszakma. A szándék ezért örömteli, változtatni kellett. Az étlap táplálkozástudományi szempontok alapján grammra pontosan kiszámolt adagokat tartalmaz meghatározott fehérje-, zsír- és ásványianyag-mennyiséggel, meghatározott elkészítési móddal. A város pedig óriási kedvezményeket ad: az óvodások ingyen, az általános iskolások fél áron étkeznek. Hosszú időnek kell még eltelnie, amíg eljutunk odáig, hogy a szülő azt mondja a gyerekének: jót teszel magaddal, ha megeszed az ebédet a suliban; ne pedig azt, hogy nem baj, ha nem ebédeltél, majd bekapunk egy hamburgert hazafelé.
Folytatjuk

megosztás
hozzászólások
korábbi híreink
GESZ (11), gyümölcs (2), Kapolcs (1), karate (2), állatkínzás (2), Bringatanya (2), diakhitel (7), Hegyi Roland (HR) (5), nyelvtanulás (3), sztárportré (3), koraszülött (1), monitormagazin (107), Dumaszínház (2), Major Veronika (5), dohany (15), triatlon (13), Mándó Zsuzsanna (1), munkaviszony (1), regatta (2), Kvárta Mátyás (44), Tóth Csaba (3), Balaton-part (9), nav (29), Kehidakustány (1), Happy Dixieland Band (8), kábítószer (9), fájdalomambulancia (2), maraton (59), Liszkay (2), biztosítás (2), ponthatar (6), újszülött (1), Szutrély Péter (7), Koósz Attila (1), programajánló (19), Nagykanizsa (1), holdfogyatkozás (1), Palásthy Bese (2), életveszély (1), pollen (3), internet (20), Zala Megyei Közgyűlés (3), Krepsz Zoltán (38), igazgató (1), muzeum (55), Fehér szalag (1), Szőcs Tamás (1), jótékonyság (3), Nardai Sarolta (1), online (1)