Hogyan válasszunk vezetőket?

2017. július 19.
Avagy ne mondd meg a péknek, mi legyen a kenyérben, mert végül úgyis neked kell megenni!

A nyolcvanas évek végén megkérdezték Hofi Gézát, hogy mi lenne a legfőbb tanácsa politikusainknak. Röviden így hangzott a válasz: Ne a párthű emberekből nevezzünk ki „szakembereket”, hanem a szakemberek közül válasszunk vezetőket. A kommunizmus véget ért, és itt a szép, új világ, de sokat kell még fejlődnünk, mert sajnos a régi magyar szokás azóta is dívik.

Mit értek ezen? Minden intézmény, állami cég, iskola, kórház stb. élére olyan embereket kell választani, akik értenek is hozzá, és az csak sokadlagos érv legyen, hogy mennyire hű hozzánk az adott illető. Két dolog miatt is hasznos lehet ezen elv. Egyrészről jól működnének a szervezeteink, az intézményeink. Másodsorban a hűség miatt sem kell annyira aggódni, mivel egy szakember általában azért is előnyös, mert politikától függetlenül azt nézi, mi a jó a gyerekeinknek az iskolában, hogyan tud több profitot termelni egy állami cég, hogyan lehet színvonalas és érdekes egy múzeum, vagy hogyan gyógyulhat meg több beteg a kórházban.

Elismerem, hogy ez nehéz, hiszen mindannyian emberek vagyunk, és ki ne szeretné, ha csak bólogatnának neki? De egy pillanatra gondoljunk bele, hogy tényleg egy politikus vagy politikuskedvenc, ne adj’ isten, a családtagja ért a legjobban egy kórház, iskola vagy bármilyen állami intézmény vezetéséhez. Mielőtt bárki félreértené, szükség van jó politikusokra, akik nehéz helyzetekben nehéz döntéseket is képesek meghozni, és nem gondolják magukról, hogy mindenhez értenek. Az ország valódi felemelkedése nem mehet végbe jó politikusok és jó szakemberek nélkül. A gond akkor kezdődik, amikor felcserélődnek a szerepek. Ha a szakember úgy gondolja, hogy jó politikus lenne (amúgy van rá példa), de ami ennél is elkeserítőbb, és egyszerűen nincs rosszabb hazánkra nézve, mint amikor egy politikus elhiszi magáról, hogy tudja, mi a jó egy múzeumnak, egy iskolának vagy egy kórháznak. Láttuk a magyar történelemben a kommunizmuson kívül is, hogy ez mennyire romboló tud lenni. Ez volt a „kiskirályok Magyarországa”.

Más példával élve: Ne mondd meg a péknek, hogy mi legyen a kenyérben, mert végül úgyis neked kell megenni. Persze akkor, ha nem külföldről hozat valaki inkább, miután rájön, hogy mégiscsak rossz lett a kifli. Csak hát nem mindenki teheti meg, hogy külföldön tanuljanak a gyerekei, vagy magánkórházban lássák el idős szüleit az orvosok.

Higgyék el, ha mindenki csak arra koncentrálna, hogy a saját feladatát a legjobb tudása szerint, a legjobb minőségben ellássa, már rég előrébb tartanánk, és lenne még egy hozadéka is talán, aminek én személy szerint is nagyon örülnék: sokkal kevesebb gyűlölet lenne magyar és magyar között. Polgári és jobboldali között, baloldali és jobboldali között, liberális és baloldali között…
Naszádos Péter

A grafikát Pápai Gábor (AWESOMNIAC) készítette.

 

megosztás
hozzászólások
kapcsolódó hírek
korábbi híreink
farsang (2), vendégéjszaka (2), Keszthelyi Kiscápák (6), Bock Bisztró (12), paleo-ketogén (4), Suba Alexandra (1), Pampetrics György (21), europa-bajnok (5), párbajtőr (1), Nagykanizsa (1), Kastély kávézó (1), terápia (4), energia (6), munkahely (8), táncpanoráma (5), marko peter (22), Novinszky Petra (1), helyesírás (1), egynapos sebészet (1), Ranolder (1), kornyezettudatos (4), karrier (1), nyár (1), jóga (1), életveszély (1), cipősdoboz (3), cigaretta (13), Cserszegi fűszeres (1), cégtörlés (3), Egészségfejlesztési Iroda (1), korcsolya (3), kollégium (1), képviselő-testület (37), strand (19), vitorlásverseny (26), MSZP (17), Cserszegtomajfutás (4), Füzes Eszter (1), program (7), Ruzsics Ferenc (424), Magyar Telekom (1), Balaton Szinház (897), posta (1), tűzoltó (27), katasztrofavedelem (42), tanulás (2), Tata (1), Bóka István (1), Hírek képekben (10), C+ fesztivál (1)