Házat, hazát építünk a Nemzeti Színházban

2013. szeptember 28.
Tíz percen keresztül állva tapsoltam a Nemzeti Színház új előadásán, amivel próbáltam magam is - több száz nézővel együtt- megköszönni azt a felemelő élményt, melyet a Vitéz lélek premier előadásán átélhettem pénteken este.

Szeptember végén tartotta első bemutatóját a Vidnyánszky Attila vezette Nemzeti Színház. Az igazgató, rendező nem találhatott volna Tamási Áron Vitéz lélek című művénél jobbat a színház nyitásához, ami az újrakezdésről szól. A darab az első világháború után játszódik, és a másodikban íródott. Amikor romokban a házunk és a hazánk, mivel lehet újrakezdeni, és főleg milyen hozzáállással?  Egy szamár - a darab főfigurája, ami meg sem jelenik az előadás során - a hátán hordozott keresztjével, több, mint jelkép.  És persze a darab középpontjában a szerelem csodája is megjelenik. Egy mese, sok derűvel, és bölcsességgel, ami ugyancsak hiányzik az életünkből. A Vitéz lélek életigenlő módon tudósít arról, hogy egy talpra állási folyamatban vagyunk, és minden gátló tényező és nehézség ellenére talpra állni képes nemzet a magyar. Tamási hihetetlenül egyszerű, nem filozofálja túl a dolgokat. Világos, egyenes vonalú a történet. Egyszerű, hétköznapi emberekről szól, amelyben mindegyikük megjárja a maga útját, egy-egy különös sors hordozója, mint mi magunk is. De történik velük valami, jeleket kapnak. A darab szépsége abban rejlik, hogy mindenki úgy értelmezi a jeleket, ahogy tudja: az égből kapta vagy máshonnan. A kérdés, hogy az életüket megváltoztató jeleket, ki hogyan fogja fel, és hogyan cselekszik. A néző is a maga hite és meggyőződése szerint követheti végig a darab szereplőinek a történetét, sorsát.
Építkezünk: házat, hazát építünk. Égett, üszkös rönkökkel indít a darab, majd szép lassan a három felvonás alatt az üszkök visszaalakulnak az erdő fáivá, majd Balla Péter főszereplő által a kérget lehántva róluk, orgonasípokká állnak össze, amit gyerekek szólaltatnak meg. Kell-e nekünk ennél szebb szimbólum, ami a reményt hordozza magában?  Tamási lelkiségét érzékelteti a rendező, Vidnyánszky Attila, megérezve, hogy ez hiányzik leginkább mindennapjainkból. A főszereplő hazaérve a háborúból sok év elteltével, amikor szembesül azzal, hogy szerelme máshoz ment feleségül, nem maradt semmije. Ahhoz, hogy újból nekivágjon az életnek, magával kell tisztába kerülnie. A mód, hogy egy szamarat választ az újrakezdés eszközéül az egész falu életét felbolydítja. A főszereplő Trill Zsolt, nagyon hitelesen tudta számomra közvetíteni Balla Péter sorsát, történetét. A kivezető utat azonban megtalálja, és talpra áll, amivel nekünk is üzen a szerző és a rendező: „felépül végül a házunk”.
Csengei Ágota

megosztás
hozzászólások
korábbi híreink
OKJ (1), ünnep (141), fejlesztés (12), hatos lottó (93), Főügyészség (7), Bródy János (1), Horváth Lászlóné (1), Filharmónia (1), e-kereskedelem (1), gyermekszám (1), KDNP (1), Joós Adél (1), szalloda (59), Balaton (1156), Rtime (5), rendőr (3), kresz (2), díj (4), Palya Bea (1), Básti Juli (1), kultura (22), tornádó (1), felmondás (1), Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt (18), piac (6), tappenz (1), Zala Megyei Közgyűlés (3), autó (3), MSZP (17), karate (2), verseny (2), aranyérem (1), Asperger-szindróma (1), szabadsag (2), Oroszlán Zsolt (2), Csengei Agota (16), Tata (1), nyugdíjas (2), Horváth Mariann (1), áramszünet (3), nyelvtanulás (3), Zalaegerszegi Törvényszék (12), nagyméret (1), google (3), felmeres (10), ajánló (1148), dohany (15), drog (3), nyaralas (12), luxus (4)