„Ha nyitott vagyok és szeretetteljes, könnyebb a gyógyulás és a gyógyítás”

2017. március 16.
Nem volt könnyű dr. Horváth Mariann-nak előbújni családtagjai árnyékából: édesapja jól ismert fogorvos, közéleti ember, édesanyja orvos igazgató volt a hévízi kórházban, öccse jogász, ő maga pedig volt már politikusfeleség is.

Azt vallja: a közösségek szerepe felbecsülhetetlen, és Hévíz ezen a téren kiválóan szerepel. Az elveszett emberről, szorongásról, szeretetről, a család és a kapcsolatok erejéről beszélgettünk.

– Biztonságban érzem magam Hévízen, a családom körében, talán ezért is tértem haza az egyetem után. Tudtam: ha eljönnek a nagy próbatételek, a hozzátartozóim mellettem lesznek. Mivel példát mutattak, tudom, hogy mindenből fel lehet állni. Ez a szűkebb-tágabb környezetemre is igaz. Amikor hosszú idő után visszatértem a városba, és bementem a kisboltba, régi ismerősként, örömmel fogadtak. Itt mindannyian őrizzük a múltunkat, ismerjük egymást. Őrzünk egy olyan közösséget, amelynek a tagjai igenis törődnek egymással. De annyira be vagyunk szorulva a problémáinkba, hogy el kell mennünk innen, hogy ezt észrevegyük. Ez is közrejátszott abban, hogy az egyetem után nem mentem külföldre dolgozni, hanem hazajöttem.

– Mit csinálna másképp?
– Nem végeznék olyan gyorsan az egyetemmel. Roppant módon irigylem a mai egyetemistákat, akik úgy döntenek, kivesznek egy évet, és elmennek mondjuk Portugáliába – világot látni, tapasztalatot szerezni, nyelvet tanulni… Még egy nyelvet tanulhattam volna.

– Mennyire politizálódott át az élete?
– Keresztény-konzervatív családból származom, így amikor az MSZP 1994-ben kormányra került, mindannyian sokkot kaptunk, visszafojtott lélegzettel figyeltük az eseményeket. Aztán 1997-ben Kövér László tartott egy előadást Keszthelyen, amely tiszta logikájával, igazságérzetével, frissességével magával ragadott; hittem abban, hogy minden jobb lesz, és küzdöttem is érte.

– Mára elmúlt a lelkesedés?
– Mára hátrébb léptem egyet, és teret hagyok másoknak. Vannak nálam ügyesebb emberek, akik hatékonyabban tudják vinni a mostani irányvonalat. Most más foglalkoztat.

– Nevezzük nevén végre, hogy mi is az.
– Már az egyetem alatt érdekelt a pszichológia és a metafizika mint műkedvelőt. Aztán megkezdődött az élet, jött a család, a gyerekek, majd négy éve lehetőség adódott arra, hogy ráépített szakvizsgát tegyek mint fogorvos pszichoterápiából. Nagy meglepetésemre több egykori „fogas”  kollégám élt az alkalommal. Ez nem véletlen, hiszen melyik orvos találkozik annyi mélységesen szorongó emberrel, mint a fogorvos? Az orvoshoz forduló vagy a fogorvosi székben ülő páciensek 90 százaléka lehet, hogy éppen szívesebben lenne máshol. A szorongáscsökkentő hozzáállás kulcsfontosságú a beteg és az orvos között: ha én elfogadom és megértem az ő félelmét, fájdalmát, szenvedését, és megérzi, látja, hogy nyitott vagyok és szeretetteljes, akkor általában könnyebb az együttműködés, a gyógyulás és a gyógyítás is.

– Meg fogja felezni az életét?
– Praktikusan igen. Délelőtt lehetek mondjuk fogorvos, délután meg pszichoterapeuta vagy fordítva. Mind a kettő megterhelő, de máshogyan. A fogorvoslás fizikailag az, ezt látom a környezetemben. Egy bizonyos kor után lehet, hogy már nem bírja az ember, holott szellemileg még friss. A pszichoterápia 70-80 évesen is folytatható… Ez befektetés a jövőmbe.

– Gondolom, nem csak a fogorvosi székből érkeznek a betegei a pszichoterápiás ülésekre.
– Minél többet foglalkozom a pszichoterápiával, annál jobban „kiszúrom” az olyan betegeket, akiknek nemcsak a foguk fáj, hanem a lelkük is. Ha így látom, négyszemközt szeretettel felajánlom a segítségem. Az emberek nagy többsége nyitott erre.

– A statisztikák szerint depressziósak, elhagyatottak, boldogtalanok vagyunk. Igaz ez?
– Szerintem nincs nagy baj velünk, a stressz- és a problémakezelési módszereink, lehetőségeink viszont beszűkültek. A ma embere korábban nem tapasztalt információmennyiségnek van kitéve. Kikerült a természetes biológiai közösségéből, amelybe beleszületett, és egy virtuális világban él: egyedül ül a számítógépe vagy a tévé előtt, és megpróbál tájékozódni. Ömlik rá a tudományos és áltudományos információzuhatag, és észre sem veszi, hogy a hírek, amelyeket kap, egyoldalúak, hiszen a rendszer neki szelektál. A terápiákon az önismeret megszerzése során igyekszünk megkeresni, hol veszett el a belső béke, amely a világgal szembeni bizalomnak és a boldogságnak az alapja.

– Sok elveszett ember van?
– Mindannyian el vagyunk veszve egy kicsit… Rengeteget számít a közösség, amelyben létezünk. A kapcsolatainktól függ, hogy mennyire vagyunk egészségesek. Ha valakinek nincs legalább egy egészséges interperszonális kapcsolata, az bizony elveszett ember. Mindazonáltal biztos vagyok abban, hogy a létezésünk nem cél nélküli, mindannyiunknak feladatunk van. Mindegy, hogy egy öleléssel vagy egy injekcióval segítünk egymásnak, a fontos az őszinte, szívből jövő szándék.

Fotó: Szeiler Stúdió

megosztás
hozzászólások
Paleomedicina (1), Tóth Gergely (1), év fürdője (4), vegetariánus (1), egészség (131), Csótár András (58), pálinka (2), Owaimer Zoheir (1), Keszthelyi Táncpanoráma (7), tanulmány (11), sajtóközlemény (5), Biró Lajos (1), túlsúlyos (3), Pampetrics György (21), emléknap (1), Krassói Katalin (1), Asperger-szindróma (1), táska (1), sztárportré (3), ZalaSprings Golf Resort (2), Varga Terézia (1), nyár (1), baleset (169), hirdetés (1), torkos csütörtök (3), Ranolder (1), béremelés (2), Rtime (5), nap (2), hullámmasszázs (1), gyed (3), Hévíz SK női kézilabda csapata (1), jutalom (1), jövőkutatás (1), HUSZ (7), diákolimpia (1), Hévíz gyógyfürdő (112), világbajnokság (2), kozlekedes (8), Sárdi Katalin (1), ingatlan (12), férfi (1), Cséby Géza (5), VÉDA (1), lotus (1), nő (2), cipősdoboz (3), munka törvénykönyve (1), Gelencsér Dental (3), Zala Volán (1)