„Együtt sírunk, együtt nevetünk a tóval”
A nyolcvanas évek végére a Nyirád melletti bauxitbánya víztermelései elapasztották az általa érintett középhegységi részeken a karsztforrásokat. Egyedül a Hévízi-tó maradt fenn csökkent vízhozammal, még a Tapolca tavas barlangját tápláló források is kiszáradtak. A nyirádi termelés leállításával egy időben a Magyar Alumíniumipari Tröszt és az Állami Gyógyfürdőkórház létrehozott egy alapítványt, amely monitorozza a Hévízi-tó vizében és közvetlen környezetében végbemenő változásokat. A szervezet független az alapítóktól, független a pártoktól, a kuratórium tagjai pedig önkéntes munkát végeznek. Nemcsak a tó, hanem tágabb térsége is vizsgálat alá esik, és a cél, hogy a szervezet erre a térségre adjon olyan értelmezést a monitoringrendszer alapján, amely a tó regenerálódását és védelmét szolgálja. Huszonhat éve folyamatosan működik a rendszer, ez az országban egyedülálló eredmény. Az alapítvány kuratóriumában természetvédelemben, gyógyászatban és hidrogeológiában jártas szakemberek ülnek: Selyem Anikó a Balaton-felvidéki Nemzeti Parktól, Tahy Ágnes az Országos Vízügyi Főigazgatóságtól, Székely Edgár a Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóságtól, Moll Károly, a neves Moll Károly fia, valamint Tóth György a Magyar Földtani és Geofizikai Intézettől. Az alapítvány feladata a tó egészségügyi, természeti tényezőinek felmérése, regisztrálása és az ezzel kapcsolatos kutató munkák támogatása. E felmérésekre is építve készült el az a vízgazdálkodási rend, amely megakadályozza, hogy a térségi kutas kitermelések miatt veszélybe kerüljön a tó hő- és vízhozama. Ez a jó gazdálkodási gyakorlat az unió vízkeretirányelve mentén készült el 2009-ben, és 2011-ben lépett érvénybe. Az anyag a nemzetközi szakirodalomba is bekerült mint követendő példa.
A Hévízi-tó élő rendszer, amelyet kettős céllal használnak: egyrészt a természet a maga ökoszisztémás szolgáltatásaira, másrészt a kórház gyógyászati céllal. A kettő szimbiózisa mindennapos kontrollt igényel, ezért van a környezetvédelmi részleg.
– Két éve a víz világnapján tartottunk egy konzultációt, ahol a kórházzal közösen beszámoltunk arról, mit csináltunk a tó védelmében, s feltettük a meghívott civil szervezeteknek is ezt a kérdést. A második évben bevontuk a hatóságokat is. Az idén terveink szerint a tavat vagy a tavat tápláló termális karsztvizeket kutakkal használó szállodák, wellnessközpontok kapnak meghívást – mondta a szakember. – Mivel a víz minősége és mennyisége minden beavatkozás hatására megváltozik, az egyensúly fenntartásához csak összehangoltan és meggondoltan szabad a rendszerbe nyúlni. Ha például egy vállalkozó új kút fúrásával vagy a meglévő kútja felhasználásával többet akar termelni, az a többi vállalkozónak kellemetlenséget okozhat, a tónál pedig nemkívánatos hozam- vagy hőmérséklet-csökkenést eredményezhet. Meg kell értetnünk, hogy kölcsönös érdek a korlátozás. A jövő évben az érintett önkormányzatokat is meghívjuk a konzultációra.
– Az előző másfél évben felújított monitoringrendszernek köszönhetően minden lényeges változást nyomon lehet követni, félóránként érkeznek az adatok online. A térségben lévő termálvíztermelőknek a már említett új karsztvíz-gazdálkodási rend előírja a termeléseikkel kapcsolatos mérési adatok távjelzős jelentését. Nagyon fontos, hogy az új vízgazdálkodás elemeként ezzel minden szereplőnek ily módon is hozzáférhetővé kell tennie a termelési adatait. Így nemcsak a hatóságok, hanem a termálvizet termelő vagy használó többi szereplők is megfelelően tájékozottak lehetnek.
A klímaváltozásról Tóth György elmondta: az extrém meleg nem okoz nagyobb gondot a Hévízi-tó karsztvízrendszerében, a hirtelen lehulló, extrém mennyiségű csapadékok pedig inkább segítették, felgyorsították a korábban lesüllyedt karsztvízszintek helyreállását és a leszáradt források újraindulását, helyreállítva a sérüléseket.
– Ebben az évben a tó vízhozama stabilan a másodpercenkénti 400 liter körül mozgott, sőt felment 450-re is. 1983-ig nem voltak pontos mérések, utólagos becsléseink szerint 500 l/s körül, esetenként kicsit felette volt a vízhozam. Most egy tóhoz közeli és egy távoli figyelőkút eredményeinek, valamint a tó kifolyójánál elhelyezett műszer adatainak összevetésével a hozam megfelelő pontossággal és ellenőrzöttséggel észlelhető. Ez azért fontos, mert az új vízgazdálkodási rend talán legfontosabb előírása kapcsolódik a hozamadatok alakulásához. Az alsó intézkedési határt két egymás utáni évben tartósan előforduló 390 l/s vízhozam jelenti. Ez esetben a tavat tápláló termálvizeket fúrt kúttal használóknak a termelésüket 10 százalékkal csökkenteniük kell. Ez nem sok, a tó szempontjából csupán egy százalék, de ezáltal is érthetővé lehet tenni, hogy a tó védelme közös érdek. Együtt sírunk, együtt nevetünk a tóval. Nemrég volt egy ilyen időszak, intézkedésre azonban nem volt szükség, mert magától megindult a Hévízi-tó regenerálódása – zárta szavait a kuratórium elnöke.