Dr. Szutrély Péter: Keszthelyen lassabban járnak az órák, mint másutt

2015. február 24.
1977-ben turistaként érkezett Németországba, ahol körülnézett, aztán maradt. Harminc évig. Dr. Szutrély Péter 2007-ben tért vissza Keszthelyre. A Magyarok Világszövetsége elnöki posztjáért vívott küzdelemben 1996-ban nem kisebb személyiséggel szemben maradt alul, mint Csoóri Sándor, ma is részt vesz a Magyar Egészségügyi Társaság, illetve a Teréz – Egy Nap a Holnapért Alapítvány munkájában, és a tizenhárom fős keszthelyi tiszteletbeli magisztrátus tagja.



– A szocializmus szürkeségében nem látszott, hogy megadatik az orvosi hivatás kibontakoztatásának lehetősége. Úgy gondoltuk, megnézzük, hogy működik ez a németeknél. Tíz évig nem láttuk Keszthelyt. Néha elkirándultunk Burgenlandig, a Fertő tónál átnéztünk magyar földre, majd Ruston vacsora közben hallgattuk a cimbalmot.
– Amikor először jöttünk haza, megfogott a lelkesedés, az a hangulat, amely akkor elkapta az embereket: a Nagy Imre-temetés, a rendszerváltozás körüli események. Keszthely mindig a szívünk csücske maradt, s amikor igény merült fel a segítségre, amit lehetett, amit tudtunk, megtettünk.
– Milyen a város hangulata most, huszonöt évvel később?
– Úgy érzem, elfogyott a mondanivaló. Nemcsak Keszthelyen, Magyarországon, de Európában is. A válságokban és az útkeresésekben elfáradt a lélek, s most csak ücsörög, dagonyázik. Keszthelynek van egy érdekes tulajdonsága: itt lassan járnak az órák. Lassabban, mint másutt. A fáradó embernek Keszthely jó hely. De nem vagyunk felkészülve arra, hogy nyugdíjas város vagyunk. Keszthelynek az egyetlen jellegzetes lehetősége a közeljövőben, hogy az idős embereknek hátteret adjon az életstílusukhoz; ez üzleti szempontból is fontos.
– Ön melyik arculatát erősítené Keszthelynek?
– A mi világunk a XIX. század végi, századfordulós életforma, a konzervatív, őrző-ápolgató jelleg. A viselkedésünktől az építészetünkig mindennel ezt kell sugároznunk. A Festetics-kastély, a Kármel-templom, a Fő téri templom, a temető a kis kápolnájával, a múzeumok, no meg a Balaton-part (a vendégeim előtt ugyan mindig égek a Hullám és a Balaton Szálló „kiváló” állapota miatt) – ez adja azt a légkört, amely az embereket idevonzza.
– Nem vagyok híve a városon belül semmiféle modernitásnak. A modernitás ma elsősorban felületességet, fantáziátlanságot jelent. Az emberek szemük, szellemük megnyugvását keresik. Nagyon kellene vigyázni arra, hogy a házaink sárgák maradjanak, és ne szaporodjanak el a hideg színek. A sárga szín nyugalmat és derűt áraszt. Ezt fogják keresni.
– Gyakran hallani, hogy alig van elérhető forrás a város szépítésére.
– Keszthelynek van kisugárzása, amiért érdemes itt lenni, mégis érezni valami fáradtságot is a város felett. A korábbi váltó évtizedek lendülete után megült az élet. Nem alkotás, hanem túlélés zajlik. Nincs meg a fejlődés lelki háttere. Elég arra gondolni, hogy nem lehet másképp pénzt összeszedni, csak az agyament, túlkomplikált, nem a helynek és az igényeknek megfelelő pályázatokkal. Az elmúlt negyven év rossz példákat hozott. De Keszthelyen van igazán jó példa is, helyes lenne gyakrabban emlegetni: Festetics György alakja. A mai világban a személyiségek nemkívánatosak, mert gondolkodnak, akarnak valamit. Itt az idő, hogy a fiatalok egyéniséggé, személyiséggé fejlődjenek. Nem úgy tűnik, hogy ez az ő nagy céljuk.
– A magisztrátus munkájával mennyire elégedett?
– A magisztrátusban több feladat kellene. Ez egy tiszteletbeli magisztrátus, vagyis bizonyosfajta elismerés a korábbi cselekedetekért. A tiszteletbeli általában azt jelenti, hogy már nem aktív, nem folyik bele a munkába. Mégis tudunk olyan tágabb, másféle gondolkodást nyújtani, amilyet a nagyvilágban szereztünk. Én szívesen vállalnám, hogy szellemi háttérként legyek kihasználva!
– A nagypolitika állandó csatározásaitól visszhangzik a magyar sajtó, ami Keszthelyre is árnyékot vet. Milyen a kapcsolata a helyi vezetéssel?
– Keszthely mozgatóival van személyes kapcsolatom. Úgy érzem, nem a kíváncsiság hiányzik, hanem bizonyos munkadiszciplina. Divatosabban „időmenedzsment”. Tudnunk kell, hogy mikor mi fontos, a saját időnket ehhez kell igazítani, csak így gazdálkodhatunk felelősen mások idejével is.
– Magyarországon nincs politikai kultúra. Zsigerből, csípőből, az összes más szervekből jön a megnyilvánulás. Márpedig egy politikusnak uralkodnia kell az érzelmein, legyen bármilyen meggyőződésű is! A kritikától meg nem kell rögtön meghalni. Ha valakinek jó gondolatai vannak, amelyek a közösséget előreviszik, mindegy, mi a háttere, meg kell hallgatni. Ma a politikai hivatal felemészti az embert Keszthelytől Berlinig mindenhol. Aki ilyen munkát vállal, annak ezt is tudnia kell.

 

megosztás
hozzászólások
kapcsolódó hírek
korábbi híreink
gasztroblogger (2), Taliándörögd (1), Zalaegerszegi Törvényszék (12), örömszerző pillanatok (17), gyógyítás (2), állami (1), bíróság (8), Magyarország szépe (1), állatkínzás (2), belfold (1440), adomány (1), Bedő Beáta (9), Bocuse (3), punkosdi regatta (9), verkli (5), életmód (10), Saul fia (7), Pampetrics György (21), gyermekbarát (2), Golden Globe (3), Golgota Baptista Gyülekezet (1), menzareform (4), idojaras (262), Cseh László (1), karnevál (1), balatongyorok jazz (23), szilveszter (5), állatok (16), Nyitott Balaton (2), Brüsszel (1), egyetem (187), Playboy (1), 3D (1), Joós Attila (1), helikon (41), ellenőrzés (2), Partics Roland Hunor (1), Krepsz Zoltán (37), zala (1155), Bátortábor (1), szüret (4), Fejér György Városi Könyvtár (51), Kardos Gábor (6), Fidesz (14), torkos csütörtök (3), Keszthelyi Környezetvédő Egyesület (2), mellrák (1), boldog (1), kékszalag (11), Dublecz Karoly (2)