Az idén az individuum a trend

2016. február 18.
2016 szökőév, és ha szökőév, akkor nyári olimpia. A Magyar Olimpiai Bizottság a múlt év végén meghívásos pályázaton választotta ki a sportdelegáció formaruháit. Olimpikonjaink Rióban nem a megszokott piros-fehér-zöldben vonulnak majd, hanem fiatalosabb, dinamikusabb, anyag-, szín- és formavilágában komplexebb ruhákban mutatják meg magukat a világnak. A nyertes Use Unused divattervezői Füzes Eszter, Godena-Juhász Attila és Tóth András. A trió hölgy tagja keszthelyi illetőségű, vele beszélgettünk.



Szeretem Keszthelyt, azért jöttem el, mert nem volt munkalehetőség azon a területen, ahol én dolgozni szerettem volna. Keszthelyi vagyok, édesanyám most is a városban él. Az a nyugalom, amely onnan árad, mindig feltölt és inspirál.

Tíz éve létezik a Use Unused. Honnan jött a név?
A név egy finn munkaruha-pályázatra beadott jeligés munkánkból ered még az egyetemi évekből, majd a Use-hoz a diplomamunkánk során hozzáillesztettük az Unused kifejezést is, utalva arra, hogy az általunk használt technológiák, anyaghányadok, szabásvonalak a konfekcióiparban nem megszokottak.

Évente négy kollekciót készítenek, ez roppant megfeszített tempóra utal. Van idő és lehetőség a feltöltődésre az alkotáshoz?
A kreatív szakmát nem lehet erőltetni, ezért általában a kollekció elkészültét és az azzal járó, sűrűbb időszakot pihenés követi. De a kreatív beállítottságú emberek nagyon fogékonyak a környezetükre, és könnyen tudnak inspirálódni, legyen az egy ázsiai utazás, egy jó könyv vagy egy idős hölgy kabátja a buszon.

Azt is nyilatkozta, hogy ha tudták volna, mivel jár egy ilyen vállalkozás, lehet, hogy nem mernek belevágni.
Amikor tíz éve elkezdtük, még nem volt jellemző a finomkonfekciós divatmárkák jelenléte Magyarországon, a tervezők, mint Náray Tamás vagy Zoób Kati, szalonmunkákat csináltak, ami egyedi, méretes ruhakészítést jelent. Nem voltak kollekcióik szezonról szezonra. Ezért nekünk nem volt honnan megtanulnunk a szakmát, ezen az úton nem járt előttünk senki. Nem tudtuk, hogyan működnek az ügynökségek, mik az elvárások, és hogy egyáltalán mennyibe kerül felépíteni egy brandet. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, ahol tanultunk, kiváló iskola, ahol művészeket képeznek, olyan művészeket, akik nem mindennapi viseletre, hanem kiállításra terveznek ruhákat, és nem a gyakorlatra helyezték a hangsúlyt. A mi generációnk tervezői a saját kárukon, a saját pénzükből, nehézségek és lemondások árán építették fel a rendszert.

Az olimpiai küldöttség ruháit tervezni hatalmas kihívás. Világszerte követik az ötkarikás játékokat, ennél nagyobb reklám nem nagyon létezik. Hogyan lehet egy tornásznak és egy súlylökőnek egyforma ruhát tervezni?
Ezek a sportolók világszínvonalú teljesítményt nyújtanak, életük legmeghatározóbb eseményén vesznek részt, megérdemlik, hogy jól nézzenek ki, és jól is érezzék magukat az olimpiai formaruhában, ezért többféle fazont terveztünk. A gyártás során figyelembe vesszük a háromszáz fős küldöttség tagjainak testalkatát, mindenki méretre készített ruhát kap aszerint, hogy mi áll jól neki. Úgy kapunk egységes képet, hogy közben mindenkinek esztétikus lesz a megjelenése.

Mit gondol, miben tudtak többet nyújtani a pályázat során, mint a többiek?
Szerintem a profizmus, és hogy sokféle tapasztalatot szereztünk az eltelt tíz-tizenkét év alatt, ezért magabiztosabban tudtunk megfelelni a követelményeknek. Sportolóknak, nem pedig dizájnbeállítottságú embereknek terveztük a kollekciót, amely picit konzervatív, picit dizájneri, általuk is vállalható és szerethető. A többiek pályázata is nagyon színvonalas volt, és mérföldkőnek tartom, hogy végre ismert és elismert tervezőket hívtak meg.

Milyen korunk nőtípusa?
Korunk nőtípusa az önmagát eltartó, magabiztos, karakán nő, aki tisztában van saját magával, a korlátaival és az előnyeivel, nem a trendet követi, hanem a saját stílusa szerint öltözködik. Az individuum a trend.

Hogy áll a magyar nő az öltözködéssel?
Bizakodó vagyok, bár nagyon lassan javul az utcakép. Nincs elég bátorság az emberekben, hogy mások legyenek. Volt kommunista ország révén sok lemaradásunk van minden tekintetben, de hiszem, hogy van igény a változásra és az újra. Sokan nem gondolják, hogy szükségük lenne tanácsra, pedig nem tudják kihozni magukból a maximumot, nem tudják, hogy mi áll jól nekik. Az emberek kinézetén nyolcvan százalékkal lehetne javítani néhány kisebb változtatással, és ez elsősorban nem pénzkérdés. A magyarok testkultúrája fejletlen, sem a táplálkozásra, sem a mozgásra, sem az öltözködésükre nem igényesek, holott ezek ugyanúgy hozzátartoznak a megjelenésünkhöz és ezáltal a megítélésünkhöz. A probléma mélyebbről jön, és sokrétűbb, de nagyon izgalmas feladat. Ezen szeretnék segíteni perszonalizált stílustanácsadással a jövőben.
Fotó: Perlaki Márton

megosztás
hozzászólások
korábbi híreink
hosegriado (7), cselgáncs (1), menza (2), Musica Antiqua (2), balatoni strandbelépő (1), képviselő-testület (37), temetés (2), tanulás (2), vízilabda (2), balatongyorok jazz (23), Zsittnyán Tamás (1), képviselő-jelölt (5), árviz (2), husvet (14), Partics Roland Hunor (1), étrend (4), aranyérem (1), Csősz-Tóth Norbert (1), Balatoni Szövetség (3), Taliándörögd (1), Varga Terézia (1), Szabó Ilona (1), luxor (99), halál (42), Telecom (2), Táncpanoráma Keszthely (10), jaras (36), erzsebet program (4), örömszerző pillanatok (17), homoszexualis (1), Márki Péter (1), piac (6), Keszthely HUSZ (3), hitel (5), Golgota Baptista Gyülekezet (1), Semmelweis (2), Horváth Szabina (1), Csótár András (58), Keszthelyen élni (6), spinning (2), keprol kepre (7), Cserép Letícia (1), cukorbetegség (2), google (3), ÉrtékTrend (35), tollaslabda (1), KeszthelyFest (14), Rezi (1), mellrák (1), pannon egyetem (12)