Az elfelejtett (?) középosztály

2017. április 12.
Az az érzése támad az egyszerű polgárnak, hogy nem érdemes közvetlenül szólni hozzá, hogy nem éri meg belé fektetni, mert nincs meg a haszon belőle, legalábbis politikai értelemben. A középosztály és a középréteg lassan harminc éve passzív politikai kommunikációt kap, se egy ígéretet, se egy gesztust. A felé tett gesztusok csak azt akarják elérni, hogy passzív legyen.
Karikatúra: Pápai Gábor (AWESOMNIAC)

De miért is van ez így? A válasz egyszerű: erős középosztály esetén nem lehet handabandázni, nem lehet hülyeségeket fröcsögni egyik sajtóban sem, bármikor kiemelkedhet közülük egy helyi politikai vetélytárs, vagy akár szellemi és gazdasági vezetői is lehetnek egy adott környéknek. Ha ez a felsorolás nem lenne elég, akkor itt a ráadás: gazdaságilag nagyon sokba és nagyon hosszú időbe kerülne létrehozni az erős polgárságot és középosztályt, ami viszont rövid távon nem hozná meg az elérni kívánt eredményt, vagyis nem biztos, hogy elég szavazót hozna. Egyszerűen nem jó az ár-érték aránya a középosztálynak.

Pedig enélkül sosem lesz demokrácia, sem erős gazdaság, sem erős nemzet. Lásd a lengyelek, a csehek, a szlovákok példáját, ahol a kilencvenes éveket, sőt a kétezres évek elejét rászánták a saját középrétegük megerősítésére. Ha most sétál az ember az utcán, már nemigen hall olyan viccet Magyarországon, amely a szlovákokon nevet, pedig volt belőle dögivel még gyerekkoromban.

A magyar politika az utóbbi harminc évben sokkal jobb eszközhöz nyúlt, mondjuk már volt hozzá elég történelmi tapasztalata: „Legyen egy nagyon erős felső középosztály, és az legyen hű hozzám, az ellenfeleim oligarcháit pedig lehetetlenítsem el. A többiek meg idővel úgyis beállnak szépen a sorba, ha dolgozni akarnak. Minek ide önálló, stabil, gondolkodni akaró középosztály, minek ide jól menő kis- és középvállalkozói réteg, minek ide probléma? A végén még elkezd beszélni, és szervez valamit. Hát hülyék vagyunk mi, hogy ezt hagyjuk?”

Naszádos Péter

Nem tudom, hogy pont így gondolták-e nemzetünk nagyjai a rendszerváltozás óta, ez csak fikció, de az eredményen senki nem vitatkozik, remélem. Mára ugyanis már csak a szívében él a középosztály, nem pedig a pénzében vagy a fizetésében.
Naszádos Péter

megosztás
hozzászólások
korábbi híreink
proa (1), diákolimpia (1), ország torta (1), internet (20), egeszsegugy (263), Kvárta Mátyás (43), drog (3), jövőkutatás (1), facebook (15), utca embere (8), humanitárius település (1), Villányi Éva (1), halál (42), erdekes (538), közmunka (1), Balatoni Hajózási Zrt (4), SzezOn bevásárló közösség (1), gyilkosság (1), kerekpar (19), Balatonfüred (2), onkentes (3), kötélugró (1), Révai Gábor (1), atlétika (6), ÉrtékTrend (32), Centrál Színház (1), Horvath Terez jegyzo (29), advent (188), költészet napja (2), Mátrai Gabriella (2), Bálint NatáLia (2), daganat (6), Katedra nyelviskola (5), kutya (16), Pappné Beke Judit (1), hegyalja fesztival (3), Spar (1), Golfclub Imperial Balaton (2), testkezelés (2), Asbóth Sándor Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium (23), törvény (1), olimpia (151), vállalkozó (2), Golgota Baptista Gyülekezet (1), karácsony (17), kilométer (1), családbarát (1), előadás (14), béremelés (2), Ugrimanók (1)