Az egész társadalom áldozat volt

Azon kívül, hogy választ keresett arra a kérdésre, hogy kit is nevezhetünk áldozatnak, felidézte a korabeli eseményeket, melyek számtalan család életét befolyásolták tragikusan. Elmondta, hogy a folyamat első lépése volt, hogy – koholt vádakkal - a szovjet hatóságok 1947. február 25-én és elhurcolták a Szovjetunióba Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát, akit 1946-tól már megbízhatatlan személynek tartottak, mert egyre többször konfrontálódott Rákosi Mátyásékkal. A politikus lefogása egyértelműen bizonyította, hogy a kommunista párt erőszakos hatalomátvételt készít elő, s kivonja a politikai életből a nemkívánatos személyeket. Mi volt Kovács Béla bűne? – tette fel a kérdést. Válaszában elmondta: nem más, mint hogy ellenezte a kommunista párt totális hatalmi törekvéseit, a proletárdiktatúra kiépítését. Kovács Béla jogellenes fogva tartása nyilvánvalóvá tette a politika szereplőinek és a demokratikus Magyarországban reménykedőknek, hogy a Magyar Kommunista Párt hadjáratot indított vélt és valós ellenfeleivel szemben. Kovács Béla megjárta a kényszermunkatáborok kegyetlen világát. Évekkel később, 1955-ben térhetett haza; az igazságtalan meghurcoltatás és a fogság megpróbáltatásai következtében 1959-ben hunyt el. A kommunista párt diktatúrája 1989-ig állt fenn, és minden eszközzel korlátozta az összes szabadságot, jogot, ami sértette az érdekeit. Ebben az időszakban valóságos hadiállapotot alakítottak ki a társadalommal, annak minden rétegével szemben, senki nem lehetett biztonságban. A fiatalok úgy érezték, semmi jövőképük nincs, ezért sokan elhagyták az országot, és sokan börtönbe kerültek. A kommunista párt saját soraiból is sokan áldozatokká váltak. A legtöbb per hamis vádakon alapult, az ítéletek formálisak voltak. Magyarországon máig nem készült teljes statisztika a kommunista terrorról, az áldozatokról.
„Hogy ki az áldozat? Az egész magyar társadalom. Beleértve önöket és magamat is” – fejezte be beszédét Havasi Bálint.