Alkalmazottból tulajdonos: harminc év a szakmában

2015. október 22.
Dr. Oláh Péter kitüntetéses diplomásként végzett a budapesti Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolán. Többet akart tudni, ezért a „legkényelmesebb” megoldást választotta: oktatni kezdett az intézményben. Közben a Közgazdaságtudományi Egyetemen kipipálta a belkereskedelmi és a tanár szakot, doktorit szerzett, családot alapított. És várt. Várt az alkalomra, hogy visszatérhessen a gyakorlatba. Adjunktus volt, amikor a nagy lehetőség megtalálta: a katedráról Hévízre jött. Ennek harminc éve, de innen már mesélje ő maga.



– Csak tankönyvből nem lehet szakmát oktatni, ezért belevetettem magam a vidékbe is. A tanítványaimmal megfordultam az összes nagyobb városban, ahol ínyencklubos vacsoraesteket adtunk, egy nyáron pedig a balatonfüredi Marina Szálló igazgatóhelyettese voltam. Emellett oldalanként nyolc forintért tankönyvet írtam a szakmai hírnév miatt, és éttermeket terveztem. 1985-ben kerültem Hévízre, amely akkor még nagyközség volt, ám már nemzetközi hírnévvel. Nyíregyházától Sopronig mindenki tudta a szakmában, melyik a „Thermal”. A katedráról kerültem az igazgatói székbe, és egy szervezetten működő szállodát vettem át. Idővel önálló egységet hoztam létre, nagyobb mozgásterem lett. Hat évig voltam a Danubiusnál, amely erős alap és gyönyörű időszak volt, szinte válogathattunk a vendégek között.
– Amikor beütött a nagy rendszertelenség, képviselő lettem. Hatszáz embernek adtam munkát, úgy éreztem, tehetek valamit Hévízért. Negyvenéves voltam tele energiával, szerettem volna változást elérni. Nagy csalódás volt, az utolsó másfél évet becsületből csináltam végig. Nem folytattam, a könyöklés és a pozíciószerzés nem az én világom.
– 1991 nyarán egy osztrák befektető, Virág István megkeresett azzal, hogy építsek neki egy hotelt. A lehetőség, hogy a hévízi lápra szálloda kerüljön a semmiből, kihagyhatatlan volt. Elkészíttettem a terveket, ám Virág úr váratlanul meghalt, s két évig kínlódtunk. A projektet végül Robert Rogner vette át, megépítettük a házat, majd megváltunk egymástól. A mai Lotus Therme azonban meghozta nekem az országos hírnevet.
– Dr. Gellai Imre állandó mentorom segítségével 1997–98-ban kis kitérőt tettem: az akkori kormányzat terjeszkedni kívánt kelet felé, elsősorban Románia, Erdély idegenforgalmi igényeit és kínálatát kívánta felmérni. Másfél évig jártam ki, egészen Constantáig eljutottam, és készítettem sok tanulmányt, amelyek alapján például a Danubius megvett a Medve-tónál két szállodát.
– Ezután Derry Márta kért fel arra, hogy a röjtökmuzsaji négyszáz fős gyereküdülőből szállodát tervezzek. Négy barakképület csúfította el a versegi kastély gyönyörű parkját, az államosítás után a kis kápolnáját az okos helyiek textilraktárnak használták, így mentették meg a rombolástól. Beleástuk magunkat a feladatba, nagyon sok kastélyt megnéztünk, majd a koncepcióból lett a csodálatos Szidónia Kastélyszálló. Közben 1998-ban megkeresett Tóth János vállalkozó, hogy a volt ZÁÉV-üdülőt tervezzük újra, és szabad kezet adott, így 2000-ben megnyitottuk a Hotel Európa Fitet, amelyet 2004-ig üzemeltettem.
– Sárközi Imre, az Európa Fit kivitelezője és Tóth János újabb beruházási lehetőséget keresett, így találtak Zalakarosra. Ez lett a következő bázis az életemben. Voltam már alkalmazott, igazgató, üzemeltető, de tulajdonos még nem. „Kiraboltam” a családot, és beszálltam. 2003-ban elkezdtük építeni, 2004-ben megnyitottuk a Hotel Karos Spát, azóta üzemel, én pedig 2009-ben nyugdíjba mentem, átadva a napi küzdelmeket másnak. Még ebben az évben átálltunk egy új, korszerű, nemzetközi számítógépes vezérlésre, a hardverhez pedig szoftvert is kaptunk: egy új vezérigazgatót, aki hozta friss tudását, tapasztalatait, és a mai napig példásan vezeti a szállodát.
– Tizenkét évig oktattam a budapesti főiskolán, órákat adtam a Veszprémi Egyetemen, osztályom volt a keszthelyi VSZK-ban, tartottam tanfolyamokat, és államvizsgáztattam. Mellette építettem négy-öt családi házat és öt szállodát. A legnagyobb feladat azonban mindig egy szálloda megnyitása. Ilyenkor a két végén égetett gyertyának néha még középen is alágyújt az ember, amit sajnos megszenvedhet a magánélet. Az állandó stressz felemészt, és nem szerettem volna, ha a saját szállodámból lábbal előre tolnak ki. Tudni kell elkezdeni, és tudni kell abbahagyni!

Oláh Péter markáns véleményét a mai turizmusról következő számunkban olvashatják.

megosztás
hozzászólások
Clemens Zsófia (1), Zalacsány (4), munkaviszony (1), SzezOn bevásárló közösség (1), apartman (3), holdfogyatkozás (1), muzeum (55), Havasi Bálint (13), Nyugati-medence Kikötőfejlesztő Kft (6), cselgáncs (1), tappenz (1), sztár (2), erdő (2), MSZP (17), tavasz (1), természet (2), vallás (1), Vigántpetend (1), proa (1), Füzes Eszter (1), Magyar Államkincstár (2), rezidance (5), Babos Lajos (1), Pampetrics Milán (2), Márton nap (1), Partics Roland Hunor (1), tabor (6), nő (2), Főügyészség (7), egyház (2), kollégium (1), csillaghullás (2), béremelés (2), zápor (1), taverna (25), atlétika (6), szabadsag (2), Zalaszántó (1), goldmark muvelodési kozpont (60), program (7), La Montanara (1), Amazon (3), film (8), gyermekfelügyelő (1), Balaton Sound (2), Keszthelyi Városvédő Egyesület (6), dohany (15), média (1), Bibó Gimnázium (1), vendeglátás (6)