„Jó gazda módjára kellene gondozni a várost!”

2015. január 18.
„A szívem a Duna és a Balaton szerint dobog, erősen idetartozom!” Kukorelly Pál közgazdász, Keszthely város magisztrátusának tagja.



– Miként került a családja Keszthelyre?
– Apám idejárt az akadémiára, itt ismerkedett meg Reischl Máriával, Reischl Imre (1869–1938) egykori városbíró lányával. Tehát zalai, keszthelyi vagyok. Sármelléken születtem, aminek különösen örülök, a mai napig sokat jelent nekem az a falu. Keszthelyen tanultam a Premontrei Gimnáziumban, de egy évvel az érettségi előtt politikai okokból el kellett hagynom a várost, így Budapesten folytattam a tanulmányaimat. Megváltoztatott életrajzzal bekerültem ugyan a Budapesti Egyetemre, ahol magyar–francia irodalmat hallgattam, de onnan is eltávolítottak, szintén politikai okokból. A francia nyelvnek köszönhetően könnyen bekerültem a genfi egyetemre, ahol először közgazdaságtant végeztem, majd a Felsőfokú Nemzetközi Intézetben folytattam nemzetközi közgazdaságtannal és joggal.
– Miért döntött úgy, hogy visszatér Keszthelyre?
– Tizennyolc évig nem láttam Magyarországot. A nagyanyám 90. születésnapjára jöhettem haza, akkor kaptam magyar vízumot. 1974-ben érkeztem látogatóba Keszthelyre. Azóta, hogy visszatértem, mindennap lemegyek a Balaton-partra.
– Mit tett a családja a városért? Milyen volt annak idején keszthelyinek lenni?
– Keszthely az aranykorát a XIX. század második felében és a XX. század első harmadában élte. Ahogyan mi nevezzük a családban, I. Reischl Vencel 1844-ben költözött Keszthelyre, és bérbe vette a Festetics-uradalom sörházát, majd 1864-ben megvásárolta. 1861-ben megválasztották városbírónak, és 33 évig ő volt a város első embere. Jó kapcsolatot ápolt Festetics Györggyel, gyakran megbeszélték a város ügyes-bajos dolgait. A családi anekdota szerint egyszer elhívta az „öreget” a herceg, és kérdezte tőle, hogy nem akarja-e megvenni a Goldmark-házat. A sörgyáros Reischl Vencelnek volt pénze, így igent mondott az üzletre. A házat a népnyelv sokáig zsidó háznak nevezte.
– Idősb Reischl Vencel nagyon sokat tett a városért, annak fejlődéséért, a közügyekért, neki köszönhetjük a Balatonszentgyörgy–Keszthely vasútvonal létrejöttét, az ő közreműködésére alakult huszárezred a városban. Sokat tett a fürdőélet megteremtéséért, 1862-ben megépült az első szigetfürdő, megszerezte a város részére a Balaton és a város között elterülő parkot.
– Mi volt a sikerének a titka?
– A köznek szentelt sok időt, munkát, erőfeszítést, tanácsot és jó gondolatokat adott. Egész életében független ember maradt, a munkájából, a sörgyárból élt, nem abból, hogy polgármester volt. A tiszteletdíját mindig visszaadta a városnak, vagy másnak ajánlotta fel, nem volt megélhetési politikus. Ez változott nagyon sokat a XIX. század végétől az egész világon. Svájcban másként működik a politika, ott a legkisebb a megélhetési politikusok aránya, akik aktívan részt vesznek a városok ügyeiben, azok túlnyomórészt aktív orvosok, mérnökök, ügyvédek, kereskedők.
– Ön is aktívan részt vesz a város ügyeiben a tiszteletbeli magisztrátus tagjaként. Meséljen a munkájukról!
– A magiszteri tevékenység során megpróbáljuk megérteni, mi történik a városban, erről tájékoztat bennünket a polgármester vagy valamelyik képviselő, majd megvitatunk kérdéseket. Ezt követően egy nyilvános ülésen – amely általában a város napi ünnepség – beszámolunk ezen ügyekről.
– Milyen a kapcsolatuk a városvezetéssel?
– Nagyobb részben jó, de nem mindig harmonikus. A város vezetői nem mindig értékelik a kritikai megfigyeléseinket vagy a tanácsainkat. Előfordult, hogy nem volt éppen meleg fogadtatású a megbeszélés. Meg lehetett figyelni, hogy az önkormányzat egyes tagjai visszás érzésekkel fordultak felénk, de ez nem hátráltatta a magiszterek munkáját. Pozitív intézkedéseket akarunk elérni és támogatni; csak olyan dolgokhoz szólunk hozzá, amelyek pozitív potenciális hatásáról meg vagyunk győződve.
– Milyen kritikákat fogalmaztak meg?
– Megfigyeltük, hogy a város vagyona inkább csökken, mint növekszik, sok ingatlant el kellett adni, közülük sokat nem sikerült fenntartani. Az önkormányzat függősége az államtól szintén nyugtalanító, úgy vélem, csorbítja a város büszkeségét, amikor a költségvetési hiányt Budapestről egészítik ki.
– Sajnos Keszthely nem tudott sokat tenni az ipari tevékenységek megszűnése ellen. Az az elképzelés alakult ki, hogy nincs szükségünk iparra, mert zajos és piszkos, ezért a turizmusra kell koncentrálni. Valószínűleg önmagában a turisztika nem lenne elegendő ahhoz, hogy újra virágzó város legyen Keszthely. Az sem elegendő, hogy iskolaváros vagyunk, mert nem hagynak itt elegendő pénzt a diákok. A legfontosabb közoktatási intézményünk a gimnázium. Van ugyan az egyetem, de azután, hogy elveszítettük az önálló státust, nem tudja betölteni eredeti szerepét. Az egyetem mégis nagyon fontos, Keszthelynek szüksége van rá. Az egyetem tudományban és kultúrában még többet hozhatna a keszthelyi közösségnek. A városnak kötelessége lenne kezdeményezni, egy-egy kitüntetést adni nem elég!
– A legnagyobb hiba, hogy nincsenek nagy horderejű kezdeményezések. Vannak uniós pályázatok, de azok nem a mieink, nem a sajátjaink, függünk a kiírástól, a pályázati lehetőségektől. Az egyik legnagyobb sokk akkor ért, amikor kiderült, hogy a főtéri projekt megbízásait és forrásait nem keszthelyi vállalkozások kapták meg, nem a helyi cégeket támogattuk. Nem volt elég erős és önálló a város, megmondták fentről, mely cégekre kell bízni a beruházást. A helyi vállalkozóknak morzsák jutottak.
– Sajnos nem tudtunk idecsalogatni egy komoly beruházót sem. Hol van például a focicsapatunk? Romokban hever a pálya. Nem tudtuk valóban felpezsdíteni a kulturális életet. Minden lehetőség meglenne egy nagyobb fesztivál megrendezésére, de nem teszünk érte semmit. Hetven éve nem épült egy valamirevaló középület a vadászati múzeumon kívül, de az meg messze esik a városközponttól. Kiüresedtek a belvárosi üzletek. Nincs izgalmas, hangulatos beülős hely.
– A Balaton-part kövezésére milliók mentek el, de igazából nem történt pozitív változás. Nincsenek olyan pályázati források, amelyek valóban a lakosság érdekeit szolgálják, ezektől a beruházásoktól nem lesz boldogabb, kiegyensúlyozottabb a keszthelyi polgár. Ezek a pályázatok a felületes, mutatós dolgokra koncentrálnak, éppen az ember hiányzik belőlük. Szerintem az utcaképen is sokat kellene javítani, rendbe tenni a járdákat, hogy ne bukdácsoljanak a lakók, a turisták. Ezek apró lépések, de sajnos nem csak Keszthelyre jellemző ez a probléma.
– Külön szívfájdalmam a sörház sorsa. Olyan hirtelen történt minden. Ha tudtam volna, hogy árverésre kerül, megvettem volna a területet, annyit mi is tudtunk volna fizetni, mint annak idején a város. A sörgyár ipari műemlék, de ma is romokban hever.
– Optimista, tán kicsit kalandor típus vagyok. Bele kell vágni dolgokba! Előfordul, hogy csalódunk, de ha elkerülhetetlen is, ne tartson vissza. Ma is optimista vagyok a legtöbb dologban, de Keszthely városával kapcsolatban szeretnék optimistább lenni!

Monitor Extra magazinunkban minden alkalommal egy-egy témát járunk körbe. A mostani és a következő számunkban azt a témát boncolgatjuk, vajon milyen Keszthelyen élni, keszthelyinek lenni. Mi foglalkoztatja, esetleg bosszantja a város polgárait? Mi a véleménye Keszthelyről egy igazi lokálpatriótának? És mit mond Keszthely város egyik tiszteletbeli magisztere? Mit tart munkája büszkeségének és kudarcának a volt főépítész?

 

megosztás
hozzászólások
kapcsolódó hírek
korábbi híreink
szerelem (1), Cséby Géza (5), Suba Alexandra (1), Palásthy Bese (1), Rúzsa Magdi (1), jótékonyság (3), Balatonfüred (2), jogsebész (9), TRX (22), Március 15 (2), ajánló (1148), Asperger-szindróma (1), színház (5), Horvath Terez jegyzo (29), augusztus 20. (5), koktél (1), apartman (3), horgász (4), Tar Ferenc (3), Virágos Magyarország (6), Rigo Csaba (36), keszthelyi nyari jatekok (54), Max (83), Playboy (1), Top 50 (1), hullámmasszázs (1), Magyar Turizmus Zrt (45), Golden Globe (3), népszavazás (1), Magyarország tortája (1), Szőcs Tamás (1), Astellas-díj (2), Polgári vélemény (4), keszthely program (1238), Sárdi Katalin (1), Cserszegtomajfutás (5), ország torta (1), Taliándörögd (1), Keszthelyi Környezetvédő Egyesület (2), jóga (1), hazassag (6), egyetem (188), vonyarcvashegy (157), Horváth Szabina (1), vadász (2), balett (1), Vaszily Zsolt (3), konyha (1), Vigántpetend (1), Főzzünk játszva (2)