A Siófok-Veszprém trend megfordításának esélyei

2015. április 10.
Nem csupán az áprilisban esedékes tapolcai-ajkai időközi választások miatt vált most akuttá a kérdés, hanem ettől függetlenül is stratégiai váltás szükségességét mutatja olyan hagyományos Fidesz-végvárak elvesztésének sorozata mint a Siófok-Veszprém széria, amit súlyosbít, hogy tavaly Tapolcán sem fideszes polgármestert választottak. Hogy mi a közös ezekben? A balatoni régióban vannak, vagyis egy olyan térségben, mely nemzetközileg is jelentős adottságaihoz képest alulról súrolja még az országos átlagot is fő gazdasági mutatóit tekintve.



Évtizedes elmaradásokat hozhatott volna be és igen időszerűnek tűnt a Lázár János által korábban emlegetett százmilliárdos keret, ha valóban a Balaton fejlesztésére fordították volna, de – mint ismeretes- ez azóta is várat magára és, lám, nem maradt el a negatív eredmény: jól lemérhető ezen a  három választási vereségen. A tőzsdén ilyenkor esnek egy vállalat részvényei, a pártpolitikában persze máshogy jelentkezik a visszaesés, de adott esetben szintén elég látványos és voksokban számszerűsíthető.

Hiába keresnénk a hibát csupán személyi problémákban, ami legfeljebb Siófok esetében lehetett meghatározó tényező. Ezúttal ne érjük be a pártpolitikai demagógia olcsó előre gyártott válaszaival, hogy ezekért a kudarcokért a Fidesz pártként volna felelős, vagy a választók elégedetlenségét  általában az ország rossz kormányzása okozta volna. Mindezek nélkül is épp elég jelentős elégedetlenséget okozhatott térségünkben az, hogy a kormányok pártállástól függetlenül az utóbbi két évtizedben meglehetősen elhanyagolták. Bármelyik kormánypártot hasonlóan szankcionálták volna a régióban élők, különösen helyhatósági választásokon, ha ilyen hosszú ideig elmarad minden érdemi fejlesztés a térségben. Valahogy úgy vették talán a kormányok, hogy hát ott van nekünk a Balaton és a nyári turizmusból valahogy majd megél, „magától” sikeres lesz ez a régió. Mi mást jelenthet a térségfejlesztés intézményi hátterét adó Balaton Fejlesztési Tanács amúgy is rendkívül alacsony költségvetésének durván harmadára, 70 milliósra csökkentése. Egy olyan régió számára, ahol az év 9-10 hónapjában több mint félmillióan élnek, ez a költségvetési keret nyilván értelmezhetetlen. Még a hivatalosan nyilván tartott állandó lakosság is jócskán meghaladja a negyedmilliót.

Sorra elmaradtak a térségfejlesztéshez szükséges nagy beruházások, még a tó körüli közlekedés minimális integrációja sem valósult meg, amire a minap hívtuk fel a figyelmet. Egy-két kirakatnegyedet leszámítva érdemi térségfejlesztés már csak azért sem valósulhatott meg, mert annyi év után csak mostanában kezdjük tudatosítani, hogy az egymást érő tóparti települések urbanizációs szempontból már jó ideje egy agglomerációs füzért alkotnak, vagyis a vidék legnagyobb agglomerációjáról lenne szó, ha ezt végre a térségfejlesztés is volna szíves tudomásul venni mint urbanisztikai tényt. Ehhez képest eddig minden nagyobb település „a Balaton fővárosaként”, kiemelt központjaként igyekezett pozícionálni magát, gyakorlatilag a tóparti agglomeráció egészének rovására. Tíz-tizenötezer lakosú kisvárosok jelentek meg kiemelt fejlesztési központként, ezzel is akadályozva a több mint negyedmillió állandó lakosú térség érdemi fejlődését, egységes urbanizációját, vagyis, hogy végre azzá váljon, ami adottságainak megfelelően lenne egy ilyen kiemelt üdülőkörzet bárhol Európában. A Garda tónál vagy a Genfi tónál, ahol a tóparti terület szintén egyetlen urbanizációs füzért alkot, a balatoninál sokkal harmonikusabban fejlődik, nem mellesleg erős turisztikai márkává téve ezáltal a régiót.

Ha nem lett volna elég a régiós integráció hiánya, a 2000 után kétes módon eladott tóparti kempingek éppen a legértékesebb fejlesztési területeket blokkolták a Balatonnál. Nagyrészt máig parlagon hevertek, látványos elhanyagoltságukkal az egész Balaton imázsát jelentősen rombolva. Csakis a spekulatív „svájci frank alapú” bankhitelek kivezetéséhez hasonlítható határozott állami beavatkozással lehetne szanálni a tóparti kempingek hasonlóan kétes spekulációjának problémáját, ami elengedhetetlen része és előfeltétele a térség fejlődési pályára állításának. Persze, önmagában egy ilyen látványos gesztus nem pótolhatja a máig elmaradt régiós beruházási programot és a 179 településből álló BKÜ (Balaton Kiemelt Üdülőkörzet) integrált térségfejlesztését, ezen belül pedig az olyan háttértelepülések integrációját mint amilyen Tapolca, amely országosan is kiemelkedő turisztikai adottságai ellenére azok közé a városok közé került, ahonnan ma a legnagyobb az elvándorlás, különösen a fiatalok körében. Az új uniós programozási ciklusban, remélhetőleg lesz erre lehetőség, hiszen a kormány ígérete szerint helyben lehet majd döntést hozni a fejlesztések irányáról és lehetőségeiről, az  adott kereteken belül. Elkerülendő az előző időszakban tapasztalt anomáliákat, mikor az uniós források jó részét nem térségfejlesztésre fordították.

Mégis mit jelent a régió fejlesztése számokban kifejezve? Mivel  a kormány egy hete jóváhagyta, hogy 340 milliárd forint uniós támogatást kaphat a fővárosi önkormányzat a következő (2014-2020) uniós költségvetési ciklusban, így lakosságarányosan visszaosztva (még az állandó lakosok számára vetítve is) minimum 56 milliárdos fejlesztési keret tűnne indokoltnak a balatoni nagytérség (BKÜ) esetében. Azért minimálisan, mert Budapest fejlettsége miatt eleve egészen más uniós kategóriába tartozik, ami szinte kizár minden ilyen típusú támogatást, illetve a Balaton korábban jóval kevesebb fejlesztési forrást kapott, ami összességében erre a ciklusra akár az említett 56 milliárd forint négyszeresét is indokolttá tenné. A büdzsé túlnyomó részét Budapesten a közlekedési fejlesztések vinnék el, ami a BKÜ-re nézve is nyilván jelentős tétel lenne, tekintettel arra, hogy balatoni közlekedés összehangolása, integrált szervezetének kialakítása régóta esedékes – ha végre lesz bármilyen érdemi keret a megvalósítására.
Forrás: valasz.hu

megosztás
hozzászólások
Z. Karvalics László (1), Cséby Géza (5), hűtőgépcsere-program (1), MSZP (17), Zsittnyán Tamás (1), Tóth Gergely (1), Pampetrics György (21), Főzzünk játszva (2), óraátállítás (3), halál (42), Oláh Péter (2), Nagykanizsa (1), állatkert (1), politika (37), Palya Bea (1), nagyméret (1), Anna-bál (2), eltűnt (5), Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt (18), Burucs Szabolcs (2), Központi Statisztikai Hivatal (3), áruház (1), jatek (2), bor (26), parlament (72), keszthely (4039), retro (1), Alsópáhok (51), Zala folyó (1), Ekmann László (1), jovedelem (2), Varga Endre (4), Kerner Gábor (2), transzfer (1), levendula (2), Szőcs Tamás (1), Love your belly (2), Zalai Kutyasuli (1), HIV (1), Baptista Szeretetszolgálat (1), Kányavári-sziget (1), Sziládi-Kovács Tibor (2), termálfürdő (1), munkaviszony (1), cselgáncs (1), Bagyinka Tímea (1), Magyar Telekom (1), Szutrély Péter (7), Gál Lajos (9), fájdalomambulancia (2)