A Nyugat-Balaton hangja: Kovács Beatrix

2019. szeptember 29.
Szinte alig van olyan ember a Nyugat-Balatonnál, aki ne hallotta volna Kovács Beatrix hangját, bár személyesen még nem találkoztak.

–  A hangomat a mai napig a legkülönbözőbb helyeken ismerik fel, előfordult ügyintézés közben a Kormányablakban vagy a Földhivatalban, de a mai napig gyakran szólítanak meg a boltban, piacon, az utcán vagy szórakozóhelyeken. A nyáron többen is jelezték, hogy „imádják” az orgánumomat, illetve említették, hogy állatkerti séta alkalmával, de vasútállomáson is hallottak, persze nem tudják lehetséges-e. Egyik alkalommal pedig egy édes, ittas fiú jegyezte meg a pavilon soron hogy Te vagy az Achtung! Achtung! - azaz a német nyelvű tájékoztató hang a strand hangosbemondójában!

Rengeteg helyre adtam már el a hangom annak idején, s előfordul, hogy a mai napig használják is, például Miskolc környékén, egy kisebb vasútállomáson is engem hallani német és angol nyelven, de a Balatoni Sétahajók némelyikén is találkozhatnak „velem” az utazók.

– Akik ismernek tudják, hogy egy 1000 fordulatszámon, folyamatosan égő-zizegő nő vagy. Hogy tudod kipihenni magad, vagy létezik-e olyan számodra, hogy pihenés?
–Létezik, mert szükséges, de sokszor a munka is pihentet, hiszen ha az ember azt csinálhatja, amit szeret, akkor szárnyal, s nem érzi szükségét a pihenésnek. De, őszintén szólva „folyton mosolyogni” is rendkívül kimerítő tud lenni, s ezért is van, hogy havonta két napig, azaz szigorú 48 órára egyszerűen lemegyek a térképről. Nem vagyok elérhető telefonon, és nem reagálok a neten…. Ilyenkor vagy átalszom a napot, vagy olvasok, esetleg teljesen elhagyott vízparti helyeket keresek fel, ahol biztosan nem ismernek. Olyankor én is csak egy vagyok a sok közül, s ez már önmagában véve elég. Feltöltődnöm olykor muszáj, hisz csak energiám teljében tudok 120 %-os munkát végezni! és őszintén mosolyogni.

– Rengeteg minden fűződik a nevedhez. A Street fesztiválon keresztül, a Helikon rádióig, még a keszthelyi strandon is sokáig a Te hangod volt, hogy záróra. Mesélnél ezekről egy kicsit?
– Sokan Helikon rádiós Beaként ismernek, emlegetnek a mai napig. Nem csoda hisz közel 8 évet töltöttem a rádió kötelékében, amit bármily nehéz is elhinni, imádtam. A maga nehézségeivel, a maga kihívásaival és apróbb – nagyobb örömeivel együtt, életem egyik legjobb „iskolája”volt.
Valahogy képes vagyok „visszasírni” rádiós műsorvezetői munkámat mind a mai napig. Megalkudni azonban már nem vagyok hajlandó. Még ebben az időben rengeteg helyre adták el a hangom a rádió kötelékében és azon kívül is. Így esett meg pár éve, amit már meséltem, hogy egy a pavilon soron sétáló ittas fiú egyszer csak mellettem megállva, szinte rám zuhanva ismerte fel a hangom, melyet pár perccel előtte hallott a strandon. – Te vagy az az achtung achtung! – mondta, ordította lelkesen. Először nem is értettük, aztán pár nappal később egy baráti társasággal mi is hallottuk. Akkor értettük csak meg mit is akart mondani pár nappal korábbi inzultálóm.
A hangomat a mai napig szívesen használják, a nyelvtudás pedig ebben az esetben szintén előnyt jelent, hiszen ha előre megírt szöveget kapok, akkor 5 - 6 nyelven (magyar, német, angol, francia és olasz és spanyol…) tudom megvalósítani egy megrendelő álmát. Magyar német nyelvű műsorvezetőként azonban rengetegen keresnek, hiszen szinte álmodom németül, s az improvizálás sem okoz gondot. December adventi hétvégéin például Balatongyörökön és a Gyenesdiási forgatagban is találkozhatnak velem az oda látogatók, de leszek idén is a Balatontól messzebb nagyvárosokban, sőt februárban Budapesten is.

A Street Fesztivál 4 éve született, s mint „szerelemgyereket” nevelem azóta is. Az ötlet Csom Tamás (Csocsó – Ánizs Art Café) barátom fejéből pattant ki a Belvárosi Kereskedők Egyesületének kérése nyomán. Halála után maradt rám örökül ez a kis Örömzenei rendezvény, mely mára rengeteg helyit és turistát vonz, magyarokat és külföldieket egyaránt, mely számomra igazi öröm. Boldog vagyok, hogy barátom elképzelésének fenntartásával, nevét is örökül vihetjük a közösségben.

– Amikor az ember ennyi mindent tesz egy közösségért, sokszor úgy érzi, hogy nem becsülik meg és rengeteg támadás éri. Neked milyen tapasztalataid vannak/voltak?
– Csodálatosak és borzasztóak egyszerre. Természetes, hogy ha az ember céltáblának áll, meg fogják dobálni. (erre létezik egy másik mondás is ☺ )A szüleim azonban mindig arra neveltek, hogy álljak ki magamért és az igazamért. Amikor pedig tévedek, vagy hibázok, akkor a pofonért és megtorlásért is oda kell állni, vállalva a felelősséget. Nem vagyok hibátlan, sőt. Tisztában vagyok vele, hogy sokan tartanak a véleményemtől, vagy tőlem. S ha az embert gyakran éri bántás bizony motiválatlanná válik. Ma pedig a megmondó emberek korát éljük. Ezért is igyekszem szem előtt tartani, egykori tanárom mottóját. „Nem a véleményeddel, hanem a tetteiddel változtatod meg a világot!” A másik dolog, amiből merítkezem, szintén egy számomra kedves közhely: „Soha ne azt nézd, mit mond, azt nézd, hogy ki mondja! „ S ha a kritikusom hiteles, kritikája is inkább épít, mint bánt, én pedig csak profitálhatok belőle.
Ami azonban a legboldogabbá tesz, a közösség sok-sok tagjának hálája, s elismerő szavai. Néha egy ölelés az utcán, egy kedves és együttérző mosoly a váróban, vagy néhány kedves szó és üzenet.
Idén nyáron az egyik legnehezebb napomon a Street Festiválra tartva, odalépett hozzám két idősebb hölgy. Egyikük átölelt és annyit mondott: Köszönjük, hogy vagy nekünk! Ez az, amit szerintem pénzben nem lehet mérni. Ha csak egy embernek is örömet tudtam okozni, már megérte.

– Milyen érzés most a Nyugat-Balatonra gondolni?
– Fiatalon óriási lázadó voltam, s minden áron el akartam kerülni Keszthelyről, a Balatontól, az otthonomtól. Mondván itt nincs semmi, sosem leszek itt senki.
Ma már mindenre is képes vagyok, hogy a lehető legtöbb időt töltsem otthon, a szeretteim és a barátaim között. Megértettem, hogy a kincsem ott van ahol a szívem, ez pedig Keszthely és a Nyugati-Régió. Mindig elfogult leszek és mindig a legjobbat akarom neki. De ezzel szerintem sokan vagyunk így! Én a saját területemen a lehetőségeimhez mérten régóta ezen dolgozom.

– Jelenleg kétlaki életet élsz: Olaszország és Keszthely. Hogy jött pont ez a kettősség?
– Feri, a vőlegényem 3 éve dolgozik hajóépítőként Olaszországban. Eleinte csak kéthavonta töltöttem kint pár hetet nála, de 1,5 évvel ezelőtt egy súlyos betegség következtében majdnem meghalt. Ekkor szerencsére épp kint voltam, kórházba vittem, s kint ragadtam 3 hónapra. Nagyon nehéz időszak volt mindkettőnk számára, érzelmileg, mentálisan, és fizikálisan egyaránt. Megtanultam a szükségállapotban újabb korlátaimat leküzdeni, s a határaimat még kijjebb tolni. Mára már szerencsére kitűnő az egészsége, de a folyamatos vizsgálatok és kontrolok miatt, amiket én kordinálok neki, én is kiköltöztem Vele. A távolság azonban nem akadály, hiszen rengeteg fordítási és asszisztenciális munkám van így is a konferálásokról, szervezői munkákról nem is beszélve. Bármilyen feladatot szívesen végzek a messzi távolból, melyekkel otthonról megtalálnak.

– Mik a következő terveid és mi az álmod?
– Régóta dédelgetett álmom kiadni a saját könyvem, s ez nem is olyan egyszerű. A rengeteg utazás, a különböző országokban töltött évek rengeteg történettel szolgálnak, nem csak életről, de csodás emberekről, helyszínekről vagy hétköznapi megoldásra váró problémákról.
Az Olaszországban töltött hónapok sok mindenre tanítottak meg, s szinte mondhatom, értékrendem is megváltozott ennek hatására. Abban pedig egészen biztos vagyok, hogy történeteimmel sok külföldön élőnek vagy külföldre vágyónak segítségére leszek majd.
Titokban pedig reménykedem, hogy lesz alkalmam, életem során, még egyszer, újra rádiós műsorvezetőként dolgozni, mert bőrlégzéses vagyok! S tudom, hogy rádiós műsorvezetőnek születtem, lélekben pedig egyszer (mikor eljön az ideje) majd úgy is távozom, bármit hozzon is az élet. ☺

– Mit jelent számodra az, hogy embernek lenni?
– A szüleimtől kapott csodás nevelés eleve jó alapul szolgált, hogy a ma már sokak számára nem is oly fontos emberi értékek mentén éljük az életünket a húgommal, mint alázat, őszinteség, lojalitás, kitartás, becsület, empátia, tisztesség…
Zenei fesztivál szervezőként és műsorvezetőként azonban igyekszem most stílusosan az egyik kedvenc dalomból idézve válaszolni Neked, mert azt hiszem ez önmagában mindent is kifejez: „Ha utad egyszer a végéhez ér, ne felejtsd el, hogy honnan jöttél!"

Fotó:  Konstantin Kashin (Find emotion photo)

megosztás
hozzászólások
Don (1), születés (16), sofőrszolgálat (1), Keszthelyi Környezetvédő Egyesület (2), bezárás (1), néptánc (4), VeszprémFest (1), karácsony (20), Rtime (5), alkohol (4), véradás (2), alakformálás (6), női gombolkodó (5), Czigány Sándor (2), tollaslabda (1), Balaton-part (10), ajánló (1148), autó (3), Darren Cranmer (2), Zalaszántó (1), karácsonyi képeslap (1), 1956 (1), vitorlásverseny (30), Balatongyorok (136), Márki Péter (1), Balaton átúszás (5), Gyarmati Noémi (1), vízkereszt (1), Balatoni Kör (2), Illés Fanni (1), GESZ (11), oktatas (347), fitt (1), erdő (2), Fodor Márk (8), tenisz (3), webshop (1), FINA vizes világbajnokság (1), Füzes Eszter (1), programajánló (19), Nagymező Gyenesdiás (1), cégtörlés (3), Serenity Hill (1), boldog (1), vendégéjszaka (2), uszoda (9), megemlékezés (10), támogatás (5), divat (4), tűzijáték (1)