A néhai bárányok ismét Keszthelyen zenélnek

2018. április 24.
Úgy nyerték meg a legnagyobb hazai online könnyűzenei tehetségkutatót, hogy más nevezett helyettük, felléptek az A38 hajón, a 30Y előtt is muzsikáltak, és úgy gondolják, ha mainstreamnek lenni dalszerzői jogaik korlátozásával jár, akkor inkább nem akarnak nagy kiadóval dolgozni. A keszthelyi alapítású Néhai Bárány zenekar 31 éves énekes-dobosával, Burucs Szabolccsal beszélgettünk.

– Honnan jött az ötlet, hogy művészpályára lépsz? Zene és rajz egyszerre?
– Művész-, de legalábbis művészetszerető családból jöttem. Nagyapám és édesanyám nagyon szeretett rajzolni, festeni, édesapám pedig népzenész. Szinte naponta hegedült – nagy előny, ha valakinek mindennap van lehetősége élő zenét hallani. Jómagam amúgy már egyévesen mosolygó napocskákat rajzoltam. Óvodásként pedig egyszer csináltak rólam egy portrét, és akkor csodáltam meg először, hogy valami ennyire hasonlíthat önmagára, holott „csak egy rajz”. Sok tanárom és diáktársam támogatott több művészeti területen. A rajzolás mellett volt alkalmam táncolni, agyagozni, szőni, nemezelni, és persze a zeneiskola is megvolt.

– Hogy alakult az életed a Vajda-gimnázium után?
– Nem vágytam el a Nyugat-Balatonról, de csak Budapesten tudtam fejleszteni magam grafikai vonalon, és azonnal fel is vettek a Képzőművészetire. Utólag elmondható, nem voltam annyira érett, hogy teljességgel felfogjam, mi is történik. Ott volt a tojáshéj a fenekemen, és talán túl sokáig ott is maradt. A „Képző” jó lehetőség, de ahhoz, hogy maximálisan élni tudjak vele, szerintem idősebbnek kellett volna lennem.

– Magyarul sokat lógtál.
– Amikor lehetett, igen. De nem voltak teljesen hasztalanok azok az idők. Úgy gondolom, az iskolatársaimmal egymástól tanultuk a legtöbbet. Közben pedig az öcsémmel és egy volt osztálytársammal, Jakab Attilával 2004-ben megalakítottuk a Néhai Bárányt. Az első lemezünket 2007-ben készítettük el “Aki keres, az talán” címmel. Majd volt egy hosszabb szünet, és 2010-től Kárpáti Bálinttal kiegészülve (Kacsa, akik így ismerik jobban, ő is keszthelyi srác) kiadtunk két komolyabb albumot (Egyenes – 2011, Kapcsolatok – 2014). Ekkor már mindannyian Pesten éltünk, bár nagyon tiltakozott ellene a szervezetünk.

– Milyen zenei sikereitek voltak?
– Úgy, hogy nem is jelentkeztünk, 2015-ben megnyertük A Szám című országos versenyt, amely az Index támogatásával a legnagyobb online tehetségkutatónak tekinthető. Felléphettünk többször is az A38 hajón, amelyet Európa egyik legjobb koncerthelyének választottak. Olyan nagyobb zenekarok előtt is játszottunk, mint a 30Y vagy az Óriás.

– Tudom, hogy erről nem szeretsz beszélni, de szinte mindenki, aki hallott titeket, azt mondja, hogy ti lehetnétek az új Quimby. Akkor miért nem futottatok még be?
– Először is, nem tartom magunkat a Quimbyhez hasonlíthatónak, mivel egészen más minőségű zenét játszanak. A befutás tekintetében pedig egy kicsit áldom is az eget, hogy így alakult. Megkeresett minket az egyik legnagyobb globális kiadó, de úgy éreztük, nem vagyunk eladók, és nemet mondtunk. Most sem bánom. Sok kötöttséggel járt volna és a dalszerzői jogaink nagy részéről való lemondással. Ha a mainstream ilyen is, nem gondolom, hogy feltétlenül részt kell venni benne.

– Mivel foglalkozol most?
– Keresem magamban a krisztusi utat. Sokat meditálok, jógázom, verseket írok, fafaragó körbe járok, brácsázni tanulok, valamint komolyan foglalkoztat az ökotudatosság és a fenntartható önellátás gondolata.

– Mit jelent neked Keszthely és a Nyugat-Balaton?
– A szívdobbanásom frekvenciája. Vele lélegzem. Sokszor bele se gondolunk, hogy mekkora csoda a víz, a Balaton.

– Mit gondolsz, mire lenne szükség a környéken a boldoguláshoz?
– Több lehetőségre a fiataloknak. Rengeteg tehetséges fiatal él itthon, és nem is szeretnének elmenni. Maradtak vagy visszajöttek, és nem kerülne sokba, hogy kiteljesíthessék magukat. Mondjuk jó lenne kezdetnek egy művésztanya, ahol alkothatnánk. Akár egy lerobbant épület is megtenné, ahová a helyi fotósok, festők, zenészek elvonulhatnának alkotni. Mi meg cserébe például rendbe raknánk az épületet. Újra élhetőbb hely lehetne a környékbeli fiataloknak is ez a vidék.

NÉVJEGY
A zenekara neve: Néhai Bárány
Tagok: Burucs Szabolcs – szöveg, ének, dob Burucs Marcell – gitár Jakab Attila – basszusgitár
Műfaj: alternatív, elektrikus rock

megosztás
hozzászólások
korábbi híreink
Széll Tamás (1), Telecom (2), matolcsy gyorgy (1), Magyar Államkincstár (2), Bibó Gimnázium (1), szépségápolás (8), kiállítás (14), Dublecz Karoly (2), retro (1), traffipax (4), Szent Mihály (1), MTI (595), Kovács Viktória (4), újév (6), KeszthelyFest (11), Ranolder (1), pannon egyetem (12), rendőr (3), Krasznai István (1), esztétika (7), jégpálya (3), alternatív gyógymód (1), europa-bajnok (5), Március 15 (2), Jemen (1), Zala folyó (1), daganat (6), margaret thatcher (1), Keszthelyi Yacht Kikötő (47), korhaz (94), Koósz Attila (1), Paleomedicina (1), DRV Zrt. (3), Villányi Éva (1), Serenity Hill (1), Otthon Centrum (1), koraszülött (1), Balatoni Múzeum (90), Kovács Patrícia (1), karate (2), képviselő-testület (37), idegenforgalmi adó (1), gyógytó (1), testkezelés (2), étel (3), munkanelkuli (2), tollaslabda (1), jótékonyság (3), Szeiler Stúdió (32), gyász (1)