A fenékpusztai ásatásokról - Kéretlen válasz Zakó László képviselő úrnak

Leveléből kiderül, hogy a Képviselő Úr sokkal többet tud a fenékpusztai erőd kutatásáról és történetéről, mint maga a régészettudomány. Pontosan tudja, hogy a Valcumnak nevezett erődöt 345-ben építették, és a benne található hozzávetőleg 4000 m2-es épületet, amely eredetileg három szintes volt eddig már ötször kiásták, ezért nem érti miért kellett idén hatodszor is feltárni. Tudomása szerint az ásatást Heinrich-Tamáska Orsolya, a lipcsei GWZO munkatársa vezette magyar régész jelenléte, és hazai felügyelet nélkül.  Ezért kérdezte a minisztertől: "Mit keresnek a feltárás során egyáltalán? Ki engedélyezte, valamint ki felügyelte magyar részről a munkálatokat? Mit találtak? Hová kerültek a leletek?"

Menjünk sorba! 1986-ban jelent meg Tóth Endre tanulmánya, amelyben bebizonyította, hogy a Valcum vagy Volgum nevű municipium (római város) nem lehet azonos a fenékpusztai erőddel, mert a rá vonatkozó feliratok egyike sem itt került elő, és a Savaria (Szombathely) és Sopianae (Pécs) közötti út mérföld adatai alapján ennek a településnek lényegesen délebbre, valahol Marcali környékén kellett állnia. Mára teljesen elfogadottá vált ez az nézet, és tudományos publikációkban nem nevezik Valcumnak Fenékpusztát. Az erőd építési idejét sajnos még ma sem ismerjük pontosan. Abban van egyetértés, hogy a 4. században épült. Több mint 80.000 m3 követ nem lehetett a római korban egy évben beépíteni, tehát az építkezés hosszabb ideig tartott. Sági Károly úgy vélte, hogy 337-re, Nagy Constantin császár uralkodásának a végére készült el. Heinrich-Tamáska Orsolya a 4. század középső harmadára, magam a század közepére, míg a már említett Tóth Endre pl. 374 utánra keltezi az erődöt. A 345-ös építési időt eddig egyetlen publikációban sem olvastam. Az erődbelsőből 29 épület helyét ismerjük. Ezek többségét még Dr. Csák Árpád, a Balatoni Múzeum-Egyesület titkára kutatta fel 1899 és 1909 között. Ezek közé tartozik az u. n. "A" épület, amelynek alaprajzát döntően kutatóárkokkal határozta meg. Ezért az nem pontos. Az épület nem ötször, de még egyetlen egyszer sem lett teljesen kiásva. Ezt mutatja, hogy amikor 2002-ben a Balatoni Kerékpárút nyomvonalát feltártam, az "A" épület délkeleti részéhez utólag hozzáépített kisebb fürdő maradványait is megtaláltam, ami Csák alaprajzáról hiányzik. Ez az erőd főépülete, amely a római villagazdaságok központi épületéhez hasonlóan minden bizonnyal földszintes volt, semmiképp sem három szintes. A 104 méter hosszú épületben két belső udvar is volt, ezért többen úgy vélték, hogy tulajdonképpen két összeépített villaépületről van szó. A neves régész B. Thomas Edit úgy gondolta, hogy az északi a korábbi, míg Hajnóczy Gyula építészettörténész szerint a déli. A lipcsei GWZO és a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének közös projektje keretében német pénzből elvégzett geofizikai mérések azt mutatták, hogy a déli épület lehetett a korábbi, hisz az eredetileg apszisban végződött, ami Csák alaprajzán nem szerepelt. A 2009. évi feltárás többek között azt ellenőrizte, hogy valóban létezik-e egy visszabontott apszis a későbbi járószintek alatt? Az ásatás igazolta a korai periódust. Magam úgy vélem, hogy ez a korai épület már az erőd felépítése előtt is létezett, sőt az erődfalak irányát ehhez igazították. Ezért az "A" épület kutatása kulcsfontosságú az erőd periodizációja szempontjából. A 2009-es feltárás a 4000 m2-ből alig 160 m2-t kutatott át. Az idei feltárás során ehhez a felülethez kapcsolódtak az újonnan kijelölt szelvények. Persze erről Képviselő Úr is értesülhetett volna, hisz a Monitor Magazin az augusztus 24-i számában tudósítást közölt az ásatásról.

Rátérve Képviselő Úr konkrét kérdéseire: A feltárás során arra a kérdésre keresték a választ, hogy az "A" épület mikor épült, hány építési periódusa van, meddig maradt használatban, és szolgáltat-e adatokat az erőd felépítésének pontosabb meghatározására? A feltárási engedélyt a Zala Megyei Múzeumok Igazgatóságának kérésére a Vas Megyei Kormányhivatal keszthelyi Kulturális Örökségvédelmi Irodája adta ki, az ásatásvezető Straub Péter, munkatárs Heinrich-Tamáska Orsolya. A feltárást a Nemzeti Kulturális Alapprogram finanszírozta, a pályázathoz az 1 millió forintos önrészt a Zala Megyei Közgyűlés biztosította. Straub Péter hetente négyszer volt jelen Fenékpusztán, távollétében irányította a munkát Heinrich-Tamáska Orsolya. Én konzulensként háromszor látogattam meg a feltárást, és a KÖH Ásatási Bizottságának elnökeként augusztus 17-én ellenőriztem, és erről természetesen jelentést is készítettem. A feltárás során igazolódott, hogy több periódusú az épület, és az átépítések során nemcsak az apszist, hanem egyéb falakat is visszabontottak. Sajnos idén nagyon kevés lelet került elő, így az egyes periódusokat nem lehetett pontosabban keltezni. Ezért a kutatást mindenképp folytatni kell. Az előkerült leletek természetesen kivétel nélkül a Balatoni Múzeumba kerültek, ahol már folyik a restaurálásuk.

Befejezésül hadd jegyezzem meg, az élet minden területén fontosnak tartom a civil kezdeményezéseket, de csak akkor ha nemcsak lelkesedéssel, hanem hozzáértéssel is végzik a munkájukat. A Fenékpuszta Értékeiért Baráti Körre ez sajnos nem jellemző. Szakmai irányításra lenne szükségük. Az általuk kitisztított északnyugati torony természetesen nem ment feledésbe, azt nemcsak Csák Árpád ásta ki 1907-ben, de Radnóti Aladár is 1950-ben, és minden Fenékpusztával foglalkozó kutató pontosan tudta, hogy hol van. Magam immár több mint 40 éve foglalkozom az erőd történetével, elég jól ismerem a rá vonatkozó könyvtárnyi szakirodalmat, ezért felajánlom keressenek meg, talán tudok nekik hasznos tanácsokkal szolgálni. De ennél sokkal fontosabb lenne, ha a fenékpusztai kutatásokért felelős Balatoni Múzeummal vennék fel a kapcsolatot, és segítenék annak munkáját.

 

Dr. Müller Róbert

a Balatoni Múzeum nyugalmazott igazgatója