A kutyák amellett, hogy gyakran megtanulják bizonyos szavak jelentését, felismerik gazdáik kommunikációs szándékát is - mutatták ki új, műszeres vizsgálattal a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézetének, az Eötvös Loránd Tudomány Egyetem (ELTE) Etológia Tanszékének és a Közép-európai Egyetemnek (CEU) a kutatói, akiknek tanulmánya csütörtökön jelent meg a Current Biology című szakfolyóiratban.

A kutatók szerint a kutyák és a néhány hónapos csecsemők meglepően hasonló érzékenységgel rendelkeznek az emberi kommunikációt illetően. Az eredmény segít megmagyarázni, hogy miért kezeli sok ember a kutyáját gyerekként.
"Évek óta kutatásaink fő iránya, hogy keressük azokat a funkcionális hasonlóságokat a kutyaelme és a csecsemőelme működésében, amelyek a laikus emberben is azt a benyomást keltik, hogy a kutya úgy viselkedik, mint egy gyerek" - idézte fel az MTI-nek Topál József kutatásvezető, a MTA Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézetének munkatársa.
A kutatókat elsősorban az evolúciós háttér érdekli, az, hogy egy ragadozóból néhány tízezer év alatt kialakult egy emberi csecsemőhöz hasonlatosan működő állat. "Holott a ragadozó elméje biológiailag nagyon messze áll az emberi elmétől. Egészen más biológiai alapokból a hasonló környezet hasonló kihívásai - hogy meg kell értenie az emberi kommunikációt - előállítottak egy olyan mesterséges állatot, amelyik szimulálja az emberi viselkedést" - magyarázta Topál.
Kutatásaikban mindig azokat a helyzeteket, jelenségeket keresik, ahol összevetést tudnak tenni a csecsemő és a kutya teljesítménye között. Ennek megismerésével közelebb jutunk a saját elmeműködésünk megértéséhez is.
"A kutyák és a 6-24 hónapos gyerekek szocio-kognitív képességeit vizsgáló kísérletek eredményei nagymértékű hasonlóságot mutatnak. A ráutaló kommunikációs jelzések felismerése és kiaknázása egyike ezeknek a közös tulajdonságoknak. Ilyen jelzés például a megszólítás, illetve a szemkontaktus felvétele, ugyanakkor nem tudjuk, vajon a jelzések feldolgozását végző elmeműködés is hasonló módon zajlik-e".
Topál József és munkatársai családi kutyáknak mutattak videofelvételt, amelyen egy személy látható, aki fejét a tőle balra illetve jobbra található tárgyak valamelyike felé fordítja. A kommunikációs szándékot kifejező videón, a fejfordítást megelőzve a személy egyenesen a kutyára néz, és figyelemkeltő, magas hangon megszólítja ("Szia kutya!"). A nem kommunikációs videón a személy szemkontaktus nélkül, semleges, mély hangon szól a kutyához. A teszt közben úgynevezett szemmozgáskövető berendezés (eye tracker) segítségével követték a kutyák nézési irányát. A kommunikációs szándékot kifejező videó esetében a kutyák sokkal gyakrabban néztek arra a tárgyra, amely felé a személy fordult.
Az eredmények látszólag azt erősítik meg, amit a gazdák és a kiképzők gyakorlati tapasztalatok alapján már rég tudnak a kutyákról. Ugyanakkor ez az első tanulmány, amely az ember esetében már régebben alkalmazott szemmozgáskövető módszerrel vizsgálta a kutyák szociális képességeit.
Mint Topál elmondta, a kutya az egyik típusú feladatban - például a tekintetkövetés megértésében - az 5 hónapos gyerek szintjének felel meg, míg más típusú feladatnál - például mutatásnál - bőven megfelel a teljesítménye a 18 hónapos gyerekének. A társas, kommunikációs képességeknek sokféle megnyilvánulása van, a csecsemő is különböző életkorokban tesz szert az egyes képességekre. A csecsemő például már 5-6 hónaposan felismeri a tekintetkövetés jelentőségét, de a ráutaló jelzések, így a mutatás kifinomult megértése jóval később jelenik meg.
A kutatócsoport az egyes kutyafajták kommunikációs képességeit közvetlenül nem hasonlította össze. A kritérium csak arra terjedt ki, hogy a vizsgálatba olyan felnőtt, családi kutyák kerüljenek be, amelyeket nem tréningeztek előre a feladatra. "Elvárható ugyanakkor, hogy van különbség az egyes fajták teljesítménye között. Valószínű, hogy azok a fajták, amelyek az emberrel való együttélésre szelektálódtak, jobb teljesítményt mutatnak" - véli a kutatásvezető. mti