A tomboló önkifejezésvágy, a figyelemfelkeltésre irányuló inger
mindenkit elér. Ez olyan területeken is jelen van, ahol a pontosság és
a megalapozottság elengedhetetlen. Csak a hírérték számít, nem a
minőség.
Érdeklődöm, tudni, érteni szeretnék sok mindent, ami körülvesz, de még semmit nem tudok és ismerek annyira, hogy kemény és minden tekintetben helytálló következtetéseket vonhassak le. Tanulok, figyelek, és mérlegelek. Mindezt itt osztom meg azokkal, akik erre igényt tartanak. Részt veszek a Magyarországon zajló szervezett önképzésben a Georgikonon. Itt (is) nyílik lehetőség egy-egy, a napi szinten sokakat foglalkoztató témáról mélyebb ismeretek szerezni. A meteorológia és vízgazdálkodás tanszéken jártam. A globális felmelegedésnek címkézett változással és helyi hatásaival foglalkozó PhD-hallgatóval Kocsis Tímeával beszélgettem. Kocsis Tímea keszthelyi meteorológiai adatsorokból dolgozik, egyszerű éghajlat-statisztikai elemzéssel az éghajlatváltozás helyi vonatkozásait kutatja. Másik témája: mikroklíma (növényállományon belüli légtér meteorológiai jellemzői) szimulációs modellezés, aminek segítségével a várható klímaváltozás hatását vizsgálja a kukoricaállományoknál. A tanszék vezetője, dr. habil. Anda Angéla segíti az Országos Meteorológiai Szolgálat éghajlati osztálya által is figyelemmel kísért doktori munkát. A csapadék alakulása helyi szinten több szempontból fontos: egyrészt a Balaton, másrészt a mezőgazdaság miatt. Tímea éves adatokat vizsgált 1871-től napjainkig. Megállapította, hogy az éves csapadékösszegek változékonyságában nem tapasztalható módosulás. Annál inkább az évszakos adatoknál. A tavasz esetében 100 év alatt 35 mm-rel csökkent a csapadék mennyisége. Keszthely és az ország meghatározó csapadékmaximuma a május-júniusi időszakra esik. A második, őszi csapadékmaximumnál a havi adatok alapján ugyanígy megfigyelhető, hogy októberben 100 év alatt 26 mm-rel hullott kevesebb az égi áldásból. Mindez a mezőgazdaságban jelentkezhet halmozottan, ami hamarosan megkívánhatja a rendszeresebb, nagyobb mennyiségű öntözést a földeken, és természetesen kihatással lesz a Balaton vízkészletére. A szén-dioxid-szint változása az antarktiszi jégfuratok vizsgálata alapján kimutathatóan összefüggésben áll a Föld középhőmérsékletével. Az utóbbi 100-150 év környezetterhelő folyamatainak tulajdonítható, gyorsuló hőmérséklet-emelkedés nálunk is jelentkezik. Keszthelyi mérések alapján 1901 és 2000 között az évi középhőmérséklet 0,49 C-ot emelkedett. A nyár esetén 0,61 C-os melegedés figyelhető meg. Akár a csapadéknál, itt sem igazolható a változékonyságban módosulás, de az évszakos adatok tekintetében megfigyelhető a nyári és őszi középhőmérsékletek változékonyságának csökkenése. A már említett jégmintákból megfigyelték, hogy a jelen szén-dioxid-koncentráció az éghajlattörténet során kimagasló, és ezzel együtt a melegedés üteme az ismert korábbi éghajlatváltozásokhoz képest nagyságrendekkel nagyobb. Magyarország és ezen belül Keszthely a Kárpát-medencében a kontinentális, a mediterrán és az óceáni éghajlati övezet határán fekszik. A változás hatására átcsúszhatunk egy mediterrán jellegű övezetbe. Ezáltal felvehetünk néhány új szokást, mint a déli kényszerpihenőt a hőség miatt, és közelebbről megismerkedhetünk eddig nálunk nem jól vagy egyáltalán nem termő növényekkel. A Georgikonon ezzel kapcsolatban is folyik egy kutatás. Azt vizsgálják, a mediterráneum növényei közül melyek termeszthetők és milyen gazdasági eredményességgel a területünkön. Az extremitásokkal kapcsolatban Kocsis Tímea elmondta: mivel ezeket érzi meg mindenki legjobban a saját bőrén, ezen események kapják a legnagyobb sajtót. Az extremitások (fagyos napon 0 C alatti minimum, hőségnapon 30 C feletti maximum hőmérséklet) és az átmenet, a fokozatnélküliség a lehetséges változás fő veszélyforrása. 1976 és 1990 között négy forró (a napi maximum hőmérséklet meghaladja a 35 °C-ot) nap jutott egy nyári időszakra, ez 1991 és 2005 között 21 napra szaporodott. Az adat önmagáért beszél. A szén-dioxid légkörbe jutó mennyisége mellett jelentős tényező a kibocsátás gyorsasága, mindkettő elválaszthatatlan az ember környezetátalakító tevékenységétől. Bizonytalan és kevés a tudásunk a légköri folyamatokkal kapcsolatban, előrejelzésekbe, jóslásokba teljes biztonsággal nem bocsátkozhatunk. Megfigyelünk...