Munkácsy Mihály Ásító inasa az íróasztalom felett, a falon lóg, megjegyzem gyorsan, nem az eredeti, akkor azt hiszem, nem fájna a fejem a mai kisebb-nagyobb gazdasági gondok közepette. Mennyit is ér ez az 1869-ben Düsseldorfban készült festmény? Azt tudom, hogy 33 képe összesen 3,5 milliárdot kóstál. Igen szép összeg.

Születésem óta velünk él az inas, mindegyik lakásba velünk jött, valahogy a bizalmunkba férkőzött. Ahogy hajnalhasadtakor felverték az ágyából, egy jó nagyot ásít, a képen pedig minden keserűsége, az egész naphoz való kellemetlen viszonya visszaköszön. Kiválóan mondták a mesterről, hogy kora nagy szociológusa is volt egyben.
Én nem keltem ma reggel sem hiába, rátekintve a képre pedig az jut eszembe, milyen jó érzés volt eredetiben megcsodálni ezt és Munkácsy többi képét a Helikon Kastélymúzeumban, ahol nemrégen zárult a Munkácsy Keszthelyen…, ahogy még sosem láttuk című kiállítás. Öt hónap alatt több mint 35 ezer látogató tekintette meg az Ásító inas mellett a Miltont, a Poros utat, az Éjjeli csavargókat, a Vihar a pusztán című festményt vagy Paál László portréját.
A kastélymúzeum és Keszthely számára is kiemelkedő jelentőségű a kiállítás, amely azt mutatja, van igény a kultúrára, akár a nyaralók, akár a lakosság részéről nézzük. És tegyük gyorsan hozzá, egy kajakos női csapat is Munkácsyra szavazott, amikor a szabadidő hasznos eltöltése volt napirenden. A mostani lapszámunkban részletesen is kitérünk arra, hogyan lehetne összekötni a sportot a városnézéssel és a kultúrával, hogy abból a város is profitáljon, és méltón legyen ne csak a Balaton, hanem a kultúra fővárosa.

A Monitor legújabb száma letölthető itt!