„Jól van-e az, hogy az egykori eseményekről vajmi keveset tud a mai ifjúság” - kérdezte Ruzsics Ferenc polgármester az 1956-os forradalom és szabadságharc 55. évfordulója alkalmából rendezett ünnepi rendezvénysorozaton.
A válasz egyértelműen az, hogy nincs jól.
Megemlékezésekkel teli az október vége és november eleje. Régen csoportosan, az osztállyal vagy a fellépő színjátszó körrel látogattuk a nemzeti és állami ünnepségeket, az iskolai és városi megemlékezéseket. Emlékszem, lelkesen, minden erőnket bedobva szavalatuk Babits Mihály „Petőfi koszorúi” című versét, amelyben ez a rész cseng a fülemben minden egyes fontos napon:
„Szabadság csillaga volt hajdan a magyar,
de ma már maga sem tudja, hogy mit akar:
talány zaja, csöndje
és úgy támolyog az idők sikátorán,
mint átvezetett rab a fogház udvarán
börtönből börtönbe.”
A
www.monitormagazin.hu olvasóinak többsége úgy véli, hogy tudnunk, ismernünk kell, mi történt a múltban, szerencsére kevesen - de mégis
elérte az arány a 20 százalékot – úgy vélik: nem fontosak ezek az ünnepek, megemlékezések. Akkor mi is fontos?