Szent Istvánra, az általa hozott törvényekre, az első királyunk alapította magyar államra és megyékre, illetve a magyarságot egyben tartó Szent Koronára emlékezünk minden évben augusztus 20-án, így az idén is. Mindenki kiveheti azt az egy szeletet, ami neki fontos, élményekkel, emlékekkel teli.

A kenyér ünnepe – vágnánk rá arra a kérdésre, mire emlékezünk, mit ünneplünk még. Van, aki a debreceni virágkarneválra voksol, ha meghallja ezt a dátumot, de sokan a tűzijátékot nevezik meg, ami okozott már elég galibát. Vannak, akik elmenekülnek a városból, és egy csendes erdőben vagy annak szélén keresik a nyugalmat. Mindegy. Az összefogás, az összetartozás, a magyarság igazi szelleme a lényeg.
Makovecz Imre Kossuth-díjas építész azt mondja, hogy augusztus 20-a nem elsősorban a kenyér ünnepe, noha a kenyér nemcsak jelkép mindannyiunknak, hanem a legfontosabb ennivaló, amely középen helyezkedik el minden étel között, s kiegyensúlyozó erővel bír. Enni kell, hogy legyen erőnk továbbmenni, harcolni, ha kell. Nem játszunk vele, és megköszönjük, ha az asztalunkra kerül. Az otthont, az erőt, a megélhetést jelenti.
Manninger Jenő, a Zala Megyei Közgyűlés elnöke Várvölgyön Szent István törvényeit, tetteit méltatta, és rámutatott, hogy a sikeres kormányzást államalapítónk is a magyar hagyományok és a magyar érdekek tiszteletének köszönhette.
Ruzsics Ferenc keszthelyi polgármester azt mondta köszöntőjében, hogy ez az a nap, amikor a legteljesebben kapcsolódik az egyház és a világ. Fejet hajtunk első királyunk és első szentünk előtt. Az István név megfelelője görögül koronát is jelent. Nincsenek véletlenek.