Keszthely egyik legnagyobb értéke a Balaton-part viszonylag kis beépítettsége és nagy zöld felületei. Mielőtt a beépítési lavina azok közé a hajdan kedélyesen prosperáló üdülőhelyek közé taszítja, amelyek pitiáner ingatlanpanamák nyomán indultak hanyatlásnak, érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy Keszthely a nem kellően átgondolt fejlesztések következtében nagyvárosias jelleget ölthet, és Siófokhoz hasonlóan elszíntelenedhet – állítja dr. Tóth Gergely, a Pannon Egyetem Georgikon Karának professzora, aki a párbeszédben és a hagyományokban bízik.

"Keszthely válaszút előtt áll, egy-két emberöltőn belül elveszítheti kisvárosias jellegét"

2016. december 21.
Keszthely egyik legnagyobb értéke a Balaton-part viszonylag kis beépítettsége és nagy zöld felületei. Mielőtt a beépítési lavina azok közé a hajdan kedélyesen prosperáló üdülőhelyek közé taszítja, amelyek pitiáner ingatlanpanamák nyomán indultak hanyatlásnak, érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy Keszthely a nem kellően átgondolt fejlesztések következtében nagyvárosias jelleget ölthet, és Siófokhoz hasonlóan elszíntelenedhet – állítja dr. Tóth Gergely, a Pannon Egyetem Georgikon Karának professzora, aki a párbeszédben és a hagyományokban bízik.

– Hogyan került Keszthelyre?
– A felmenőim tipikus huszadik századi módon érkeztek a városba. Édesanyámékat az ötvenes években kitelepítették, jogász nagyapám útépítéseken dolgozott, aztán a hatvanas években Keszthelyen kapott újra a képzettségének megfelelő állást. Édesapám családja felvidéki volt, Trianon után jött a mostani Magyarországra. Debrecenben felnövő, biológusként diplomázó és pályája elején filmfőszerepeket is játszó apámat a Keszthelyi Egyetem hívta oktatni. Itt ismerkedtek össze édesanyámmal és telepedtek meg végleg a városban. Én már itt születtem.

– Az ön életútja is meglehetősen kalandos…
– Sokfelé jártam a világon, szép és érdekes helyeken tanulhattam és dolgozhattam, de szerencsére mindig volt hová hazajönnöm. A keszthelyi gyerekkor meghatározó maradt, és örülök, hogy a gyerekeim is itt nőhetnek fel.

– Miképp látja a mai Keszthelyt?
– A lehetőségek városának, amely ha gazdag örökségéből bátrabban merítene, saját belső erejéből is új fénykorát élhetné. Sajnos ez régóta várat magára. Olyan érzése van az embernek, mintha Keszthely keresné magát, közben mástól várná, sőt mástól kapná az iránymutatást, nem saját polgáraitól. Idelátogató barátaim gyakran nevetve mondják, hogy itt csupa olyan beruházást látnak, amelyben érződik a költségvetési kreativitás. Persze azt is látják, hogy csupa virág a város, ápoltak a zöld területek. Bár egyikük pont azt jegyezte meg, hogy a kastélypark parlagfüves, pedig úgy hallotta, sok pénzt költöttek a felújítására. Sok minden nem is pénzkérdés. A párbeszéden, a helyi közösségek bevonásán sok múlna, hogy Keszthely újra Keszthely legyen. Mert mi is Keszthely? Természetesen a Balaton-part, a műemlékek és egyedi fasorok, de ennél sokkal több is. Keszthely az egyetemtől, a Helikontól, a 130 éves vitorlásklubjától és újabb civil egyesületeitől, a kisiparosok és kereskedők közösségétől az egyik legélhetőbb hely a világon. Velük együttműködve lehet csak sikeres egy átgondolt és közösen kidolgozott stratégia mentén.

– Van a városnak részletes stratégiai fejlesztési terve.
– Olvastam. Sok jó elképzelés is van benne, de látszik rajta, hogy a most szokásos pályázati lehetőségek keretei- ben gondolkodik, közben a legalapvetőbb kérdéseket sem tisztázza. Nincs benne szó arról, hogy hol képzelhetők el Keszthely épített határai, s milyen népességszám lehet ideális a városnak és agglomerációjának. Arról sincs szó benne, hogy milyennek kellene lennie Keszthely közvetlen kistérségi kapcsolatainak, és még sorolni lehetne a szempontokat, amelyek kimaradtak a stratégiából. Pedig Keszthely válaszút előtt áll. A következő időszakban dől el hosszú távú sorsa. Úgy gondolom, hogy Keszthely és szomszédainak negyvenezres lélekszámú közvetlen agglomerációja, amely már egy közepes város határozott jeleit mutatja, egy átgondolt stratégia és annak következetes végrehajtása nélkül akár egy-két emberöltőn belül nagyvárosiassá válhat. Akkor már valószínűleg Hévíz mint gazdaságilag meghatározó településrész lesz a központ. Fizikai értelemben ehhez csak néhány száz méter beépítése szükséges, Vonyarcvashegy és Cserszegtomaj irányában semmi, hiszen azokkal már összeért Keszthely. A nagyvárosi lélekszámhoz pedig a nem is túl dinamikus növekedés is elég, amely több mindenből is táplálkozhat. A közigazgatási vonatkozások nem annyira lényegesek, az viszont valószínű, hogy az egykori és még részben most is meglévő kisvárosi jelleg végérvényesen megváltozhat. Sok ilyen példát láttam világszerte, tapasztalataim szerint az ilyen változás a természeti környezet rombolásából is adódóan középtávon már gazdaságilag is hátrányos, nem beszélve a közösségre gyakorolt egyéb negatív hatásokról. Az északolasz Maggiore tó környezetének és településeinek változása intő példa lehet, és egyáltalán nem egyedi. Ott olyan mértékű beépítés történt az elmúlt évtizedekben, hogy nemcsak a turizmust vetette vissza az eljellegtelenedő vidéken, de a helyiek életminőségét például az órásira növekedett forgalommal és a növekvő bűnözéssel is jelentősen rontja. Visszasírják a régi életüket, az elszalasztott lehetőséget. Siófokon ugyanez ment végbe. Nehogy Keszthelyen is így legyen!

– Keszthely épített és természeti környezete sok mindenre lehetőséget ad.
– Evvel lehet és kell is élni. A tendenciák viszont lehangolók. A város spontán terjeszkedését látni rengeteg új építésű házzal. Ez egyfelől a meglévő gazdasági kapacitás bizonyítéka, hogy ezekből mégsem a város prosperitása érződik, azt a belvárosi utcák házainak, sok városi tulajdonú épületnek az állapota okozza. Pedig az idelátogató, aki a közlekedési útvesztőn végül betalál a városba, ebből ítél, emiatt jönne vissza. A városmag állapota és vitalitása az itt élő közösség életminőségét is meghatározza. Örömteliek viszont az eddig sajnos csak szigetszerű felújítások. Nagyon örültem az Amazon renoválásának, igaz, kissé csalódtam, amikor odabent olcsó kínai műkő álkandallót találtam. A Fő tér esetében is kár, hogy nem a saját vagy más pannon kisvárosok hagyományaiból merített, és hárs vagy platán helyett csak kő és dézsás pálma jutott rá. Ezek persze mind javíthatók, és nincs kétségem afelől, hogy önkormányzatunk képviselőinek szándékai is javítók. A legnagyobb veszélyt nem is itt látom, hanem a Keszthely aranytartalékát, a Balaton-partot érő – nincs jobb szó rá – támadásban. Sok szúrást kapott már a város a testére, például a kommunizmus idején a közvetlen belvárosra telepített, azóta felszámolt gyárakat, a velünk maradt, szlömösödő lakótelepet vagy a szőlőhegyek elvesztését. De most a szívén éri a szúrás. Megdöbbenve látjuk a Balaton-part beépítését. Ráadásul nem szálloda vagy más, a város hosszú távú érdekét szolgáló fejlesztés történik éppen, hanem egyszerű lakótelep fogja csúfítani a tájat, növelni a környezetterhelést anélkül, hogy abból a városnak bármi bevétele lenne. Kinek az érdeke ez? Érdemes lehet ezen elgondolkodni, mielőtt a beépítési lavina azok közé a hajdan kedélyesen prosperáló üdülőhelyek közé taszítja Keszthelyt, amelyek pitiáner ingatlanpanamák nyomán indultak hanyatlásnak. Keszthely egyik legnagyobb értéke a Balaton-part viszonylag kis beépítettsége és nagy zöld felületei, különösen a még érintetlen területek. Kevés ilyen van a világon. A túlépített Nyugat-Európában és a mediterrán térségben talán már egyáltalán nincs is. Ennek jelentősége és vonzereje, így a benne rejlő gazdasági potenciál a jövőben még sokkal nagyobb lesz, efelől semmi kétségem.

– Tapasztalatai szerint mi lehet a megoldás?
– A Balaton-part esetében csak a szigorú védelem, a további beépítések tiltása. A keszthelyi parton négy szálloda is van, ebből egy siralmas színvonalon időszakosan üzemel, a többi három zárva. A Hullám szállót a város építtette, sőt legszebb éveiben üzemeltette is. Talán a közeljövőben újra fantáziát látnak benne, és a másik három sorsa is jóra fordul a turizmus általános fellendülésével, ha el nem riasztjuk az igényes nyaralókat a part teljes beépítésével. Keszthely általános helyzete sokkal összetettebb kérdés, ezt egy ember nemigen képes megválaszolni. Én a hagyományokban bíznék. A turizmusban, a kultúrában, az oktatásban és a kutatásban, amely megfelelő innovatív megoldásokkal a modern kreatív és tudásipar irányába is kibontakozhat. A kisiparon kívüli hagyományos ipart, a könnyűipar nagyobb térnyerését viszont kifejezetten károsnak tartanám, főleg, ha az területfogyáshoz és népességnövekedéshez, tehát eljellegtelenedéshez vezet. Jobb lenne, ha ilyesmi Marcaliba és Zalaszentgrótra települne, és az ottani jólétet növelné, amiből Keszthely aztán közvetetten részesülhet az idelátogatók kulturális és egyéb fogyasztásai által. Ez persze újra csak városstratégiai kérdés, amelyhez közös bölcsesség kell, az egyéni ötletelés kevés. Szerintem az adottságok a legszebb reményekre is okot adnak. Ehhez bátran kellene támaszkodni arra a szellemi tőkére, amely itt rendelkezésre áll. Az egyetemre, a civil közösségekre, amelyekben kiváló építészek, orvosok, tanárok, társadalom- és természettudósok, sportolók, kisiparosok és kiskereskedők is igen aktívak. A párbeszéd a legfontosabb, ez nem is kérdés.

Névjegy:
Dr. Tóth Gergely a Vajda János Gimnáziumban érettségizik, majd ösztöndíjasként Kínában jár egyetemre, Pekingben nyelvet, Kantonban talajtant tanul. A Manchesteri Egyetemen szerez környezettudományi MSc, majd újra Keszthelyen, a Pannon Egyetemen PhD fokozatot. Itt kezd dolgozni, közben egy évig Tokióban, az ENSZ Felsőfokú Tanulmányok Intézetében ösztöndíjas és a Tokiói Egyetem Tájtervezési Laboratóriumában vendégkutató. Fél évet tölt Ausztriában, a Nemzetközi Alkalmazott Rendszerelemzési Intézetben. Később az MTA főmunkatársaként koordinálja a hazai földértékelés megújítását célzó kutatásokat. Az elmúlt tizenkét évben az Európai Bizottság tisztviselő állományú kutatója az EU Közös Kutatóintézetében az olaszországi Isprában. Az első egységes európai talajfelvételezési program irányítója, az EU földminősítési kutatásainak vezetője és az EU–Kínai Talaj és Táj Panel európai koordinátora. Az MTA doktora. Januártól a Pannon Egyetem Georgikon Karának professzora és az MTA tudományos tanácsadója.

 

megosztás
hozzászólások
kapcsolódó hírek
korábbi híreink
DK (13), Kovács Viktória (4), ünnep (141), heviz gyogyfurdo (107), Márki Péter (1), Füzes Eszter (1), balatongyorok jazz (22), mellrák (1), hatos lottó (93), katasztrofavedelem (42), gyógyszertár (1), power-bank (1), Keszthelyi Kiscápák (6), keszthely (3757), sorkötelezett (1), garázsvásár (1), Monitor Extra (18), olimpia (151), álommeló (1), Csokonai társaság (1), ökölvívás (2), Clemens Zsófia (1), Lidl (1), Top 50 (1), szalloda (56), medve (1), erdő (2), Liszkay (2), Miss Balaton (1), Mándó Zsuzsanna (1), Horvath Terez jegyzo (29), Filharmónia (1), béremelés (2), szakács (1), gyed (3), ruha (2), Balatoni Kör (2), Tour de Hongrie (1), ötös lottó (101), tanulás (1), diákolimpia (1), Kertész Sándor (5), gasztronómia (3), keszthelyi kilometerek (67), Novák Péter (1), ajánló (1148), Varga Endre (3), hegyalja fesztival (3), Négeli Noémi (1), reklám (1)